Lenz Hedvig

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Lenz Hedvig milyen hatással volt a társadalom különböző aspektusaira. A kulturális szférában gyakorolt ​​hatásától a technológiai fejlődésben betöltött relevanciájáig a Lenz Hedvig kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. A következő néhány sorban részletesen elemezzük, hogy a Lenz Hedvig hogyan alakította ki a világról alkotott elképzelésünket, és hogyan járult hozzá a valóságról alkotott képünk formálásához. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Lenz Hedvig számos aspektusát, az idők folyamán bekövetkezett fejlődésétől az emberi identitások és kapcsolatok alakításában betöltött szerepéig. Végső soron ez a cikk a Lenz Hedvig fontosságára és a mindennapi életben betöltött következményeire kíván rávilágítani.

Lenz Hedvig
Életrajzi adatok
Születési névLenz Hedvig Jozefa Borbála
Született1893. február 5.
Budapest
Elhunyt1953. augusztus 6. (60 évesen)
Debrecen
SírhelyDebreceni köztemető
HázastársaBakó László
GyermekeiBakó Márta

Lenz Hedvig Jozefa Borbála (névváltozatai: Lencz Hedvig, Lenz Hedda, férjezett neve: Bakó Lászlóné) (Budapest, 1893. február 5. – Debrecen, 1953. augusztus 6.) német származású magyar színésznő, Bakó Márta édesanyja.

Élete

Budapesten, a Vízivárosban született Lenz Ferenc kereskedő (1853–1939) és Galata Julianna (1861–1915) harmadik gyermekeként, német anyanyelvű családban. Tizenöt éves korában, a kassai felső leányiskolában tanult meg magyarul. 1913-ban kezdte tanulmányait a Színművészeti Akadémián. Korda Sándor 1915-ben bemutatott Tutyu és Totyó című némafilmjében Veront, a szobalányt alakította. 1916-ban szerzett oklevelet, majd rövid ideig a Magyar Színházban játszott. Még akadémista növendékként ismerkedett meg Bakó Lászlóval, a Nemzeti Színház ünnepelt színészével: rövidesen egymásba szerettek, és 1917. július 27-én a Kassa melletti Regeteruszkán összeházasodtak. Lányuk, Bakó Márta 1920 tavaszán született Budapesten.

Szépen ívelő színipályáját a spanyolnátha néven ismertté vált első nagy influenza-világjárvány törte derékba: 1920 őszén fokozatosan megbénult, és másfél évet töltött magatehetetlen állapotban. Két éven át tartó lábadozás után nyerte vissza egészségét, a színpadra azonban már nem térhetett vissza. Férje korai, váratlan halála kényszerhelyzet elé állította, özvegyi nyugdíját kiegészítve a Nemzeti Színház nézőtéri felügyelői állását vállalta el. A német megszállás után Csornán, a premontrei prépostságon talált menedéket, és csak az ostromot követően költözött vissza Budapestre.

1951 nyarán, arra hivatkozva, hogy férjének első házasságából született fia, Bakó Barnabás őrnagy 1948 óta börtönben van, lányával együtt kitelepítették Hajdúdorogra. Utolsó éveiben több agyvérzésen esett át, melynek következtében mozgásképtelenné vált. Utolsó agyvérzését követően Debrecenbe, a nagyerdei klinikára szállították, ahol hat nappal később, 1953. augusztus 6-án elhunyt. Debrecenben, a nagyerdei temetőben helyezték örök nyugalomra.

Források