Látástól vakulásig (film)

Mai cikkünkben a Látástól vakulásig (film)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely a történelem során érdeklődés és vita tárgyát képezte. A kezdetektől napjainkig a Látástól vakulásig (film) döntő szerepet játszott számos területen, a kultúrától és a társadalomtól a tudományig és a technológiáig. Az évek során a Látástól vakulásig (film) fejlődött, és olyan tanulmányok és kutatások tárgya lett, amelyek bővítették ismereteinket és ismereteinket ezzel a témával kapcsolatban. Ebben a cikkben a Látástól vakulásig (film) legrelevánsabb aspektusaiba fogunk beleásni, feltárva jelentőségét és hatását a mai világban.

Látástól vakulásig
1980-as televíziós film
A két főszereplő: Ecker és Vinkó
A két főszereplő: Ecker és Vinkó
RendezőSzőnyi G. Sándor
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróSipos Tamás (író)
DramaturgLendvai György
FőszerepbenBujtor István és Székhelyi József
ZeneDöme Zsolt
OperatőrIllés János
VágóPalotai Éva
JelmeztervezőVicze Zsuzsa
DíszlettervezőVarga Mátyás
GyártásvezetőSzekeres Dénes
Gyártás
GyártóMagyar Televízió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő75 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyarország 1980. július 13.
Korhatár12 év
További információk

A Látástól vakulásig 1978-ban készült, 1980-ban bemutatott, 75 perces magyar tévéfilm. Rendezője Szőnyi G. Sándor, főszereplője Bujtor István és Székhelyi József.

Cselekmény

1945-ben a romos Budapesten Vinkó jövendőmondással és fehéregerekkel szórakoztatja a háborút túlélő hiszékeny fővárosiakat, miközben elemeli a pénztárcájukat. Ekkor találkozik az elegáns Eckerrel, aki szovjet tisztnek kiadva magát, megmenti a lelepleződött tolvajt.

A művelt és jól öltözött szélhámos a későbbiekben eladja a „felparcellázott” Vérmezőt a bolgárkertészeknek. Egy lóverseny manipulálása után (1948-ban) a hazai zenei élet fellendítését tűzte ki célul Ecker. Pár év múlva, a Rákosi-korszak idejében vidéki településekre vezetett a két bőrkabátos férfi útja. A svindlerek bíróság elé, majd börtönbe kerültek, de Eckerék itt is a kiváltságosok közé tartoztak. Vinkóék brigádja – a fegyőrökkel együtt – jutalomból még az 1953-as angol–magyar labdarúgó-mérkőzést is élőben meghallgathatta. Az 1956-os események alatt jelvényeket gyártottak: Kossuth-címert és vörös csillagot. A disszidálásuk után Bécsbe helyezték át a tevékenységüket, a nagy machinátor briliáns tervének megvalósítása után megtévedt hazafiként – büntetés nélkül – hazatértek. Itthon kezdetben nagybani tyúkszállítással foglalkoztak, majd egy termelőszövetkezet megmentését tűzték ki célul. A melléküzemág nyomdája az irodalmi élet szokatlan módon való felvirágoztatására tett kísérletet, ami azt jelentette, hogy az írók fizettek a műveik megjelenéséért, amiket mások nem akartak kiadni.

Szereplők

Főszereplők

Mellékszereplők

Jegyzetek

Források

További információk