Kovács András | |
Született | 1947. január 6. (77 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Széchenyi-díj (2013) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kovács András (Budapest, 1947. január 6. –) Széchenyi-díjas (2013) magyar szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora (2007), a Közép-európai Egyetem (Central European University) egyetemi tanára.
1965-ben érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. 1966–1971 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia-történelem szakos hallgatója volt. 1969-1970-ben a bölcsészkari ellenzéki diákmozgalom egyik vezetője volt, ezért 1970-ben államellenes izgatásért eljárást indítottak ellene, ami rendőrhatósági figyelmeztetéssel végződött. 1972-től 1978-ig a Kossuth Könyvkiadó filozófiai szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban védte meg doktori disszertációját az ELTE Bölcsészkarán szociológiából. 1975-1976-ban a Deutscher Akademischer Austauschdienst (DAAD) ösztöndíjával a Kölni Egyetemen folytatott kutatásokat.
1977-ben kezdeményezője, szerkesztője és társszerzője volt a „Marx a negyedik évtizedben” című illegálisan sokszorosított és terjesztett kötetnek, ami a magyar szamizdat mozgalom első nagyobb kiadványa volt. A kötet megjelenése után foglalkozási tilalommal sújtották, Magyarországon 1989-ig nem kaphatott állást, főként fordításokból és más alkalmi munkákból élt. Részt vett a formálódó demokratikus ellenzék tevékenységében: a Charta 77 mozgalom tagjainak bebörtönzése elleni tiltakozó akcióban (1979), írt a Bibó-emlékkönyvbe (1980) és a Beszélőbe, előadott az illegális Repülő egyetemen.
1980 és 1984 között külföldön tartózkodott, tanított az NSZK-beli Paderborni Egyetemen, kutatásokat végzett a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales, a New York Institute for the Humanities (New York University) és a hollandiai Universiteit Twente kutatási programjaiban. 1988-89-ben Humboldt-ösztöndíjas volt a duisburgi Steinheim Institut für Deutsch-Jüdische Geschichtében.
A rendszerváltáskor a korábbi foglalkoztatási tilalommal és annak következményeivel kapcsolatban hivatalosan rehabilitálták, ekkor nevezték ki tudományos főmunkatársnak, majd docensnek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetébe, ahol 2001-ben habilitált. 2002 és 2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetében volt tudományos főmunkatárs, majd tudományos tanácsadó. 1998 óta tanít a Közép-európai Egyetem (Central European University) Nationalism Studies programjában, 2006-tól egyetemi tanárként. 2002-től az egyetem Jewish Studies programjának akadémiai igazgatója. A kétezres években a Humboldt Alapítvány támogatásával több kutatást végzett a berlini Technische Universitäten működő Zentrum für Antisemitismusforschung keretei között, tanított vendégprofesszorként a bécsi és potsdami egyetemeken.
1989 és 1995 között a Fidesz Politikai Tanácsadó Testületének vezetője, Orbán Viktor politikai tanácsadója volt.
1971 után a Frankfurti Iskola tudományelméletével és a szovjetmarxizmusnak a tudományokhoz való viszonyával foglalkozott. 1980 után fő kutatási területei a Holokauszt után zsidóság és a zsidóellenes előítéletesség szociológiája, a kommunista rendszerek zsidópolitikája és az 1990 utáni európai szélsőjobboldal.
1970 és 2020 között több mint 150 publikációja jelent meg több nyelven. Legfontosabb munkái: