Koszmosz–166
Ebben a cikkben a Koszmosz–166 témával foglalkozunk, amely már régóta érdeklődés és vita tárgya. A Koszmosz–166 egy olyan téma, amely sok ember kíváncsiságát és lenyűgözését keltette fel, mivel a vonatkozásai szélesek és változatosak. A történelem során a Koszmosz–166 központi szerepet játszott fontos eseményekben és felfedezésekben, különböző módon befolyásolva az egyének és a társadalmak életét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Koszmosz–166 releváns dimenzióit és szempontjait, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
| Koszmosz–166 | |
 | |
| Gyártó | Pivdenne |
| Típus |
|
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1967. június 16. |
| Indítás helye | Kapusztyin Jar |
| Hordozórakéta | Koszmosz–2 hordozórakéta |
| Tömeg | 285 |
| Energiaellátás | napelem + akkumulátor |
| COSPAR azonosító | 1967-061A |
| SCN | 02848 |
A Koszmosz–166 (oroszul: Космос–166) szovjet DSZ–U3–SZ típusú napkutató műhold. A DSZ–U3–SZ típus első indítása volt.
Küldetés
Feladata a Nap rövidhullámú sugárzásának és a világűr röntgen-háttérsugárzásának vizsgálata.
Jellemzői
A dnyipropetrovszki Juzsnoje tervezőirodában (OKB–586) kifejlesztett és épített műhold. Üzemeltetője a Szovjet Tudományos Akadémia volt.
1967. június 16-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából Koszmosz–2M (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 92,84 perces, 48,43°-os hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 281 kilométer, apogeuma 533 kilométer volt. Hasznos tömege 357 kilogramm. Háromtengelyesen, Napra orientált típus.
A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a körkörösen elhelyezett 8 napelemtábla energia-hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).
Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket (diffrakciós spektrométer, röntgentartományban működő Nap-leképező készülék, röntgenszámláló), külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). A hátsó félgömbben az energiaellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak helyet. Külső felületén helyezték el az érzékelőket. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló gáz (nitrogén) biztosította. A hőegyensúlyt sugárzáselnyelő anyaggal, illetve zsalus radiátorral biztosították.
1967. október 25-én, 131 napos szolgálatát követően belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
- Koszmosz–166. nasa.gov. . (Hozzáférés: 2013. május 18.)
- Koszmosz–166. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2013. május 18.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
