Kisompoly
Ma a Kisompoly-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Kisompoly visszatérő beszédtéma lett különböző területeken, a politikától a szórakoztatásig, beleértve a kultúrát és a tudományt is. A Kisompoly relevanciája nem korlátozódik egyetlen helyre vagy pillanatra, hanem túlmutat határokon és időkön. Hatása és jelentése szakértők és hétköznapi polgárok vita és elmélkedés tárgya volt. Ebben a cikkben a Kisompoly-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük annak jelentőségét és társadalmunkra gyakorolt hatását.
| Kisompoly (Ampoița) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Metesd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Metesd |
| Irányítószám | 517446 |
| SIRUTA-kód | 5595 |
| Népesség | |
| Népesség | 673 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 341 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 07′ 03″, k. h. 23° 27′ 00″46.117609°N 23.450111°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 03″, k. h. 23° 27′ 00″46.117609°N 23.450111°E | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisompoly témájú médiaállományokat. | |
Kisompoly (románul: Ampoița, németül: Ampoifluss) falu Romániában, Fehér megyében.
Története
A falutól északra, a kővé vált asztagok-nak nevezett mészkősziklák mellett 1999-ben bronzkorba való átmeneti kori település nyomait tárták fel. Egyes források a kisompolyi bronzkori napkultusz szentélyét a Salisbury közelében fekvő Stonehenge-hez hasonlítják.[2][3] Találtak a falu területén római kori településmaradványokat is, a XIII. Gemina légió pecsétjével ellátott téglákat, Traianus és Antoninus Pius uralkodása idejéből származó érméket. A falu mellett haladt el egykor az Apulum (Gyulafehérvár) - Ampelum római út.
Népessége
1850-ben 887 lakosa mind román volt. 2002-ben a 689 lakosból 687 román, 1 cigány és 1 ukrán román nemzetiségű volt.
Hivatkozások
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Páratlan régészeti felfedezés Erdélyben. www.origo.hu (1999. augusztus 21.) (Hozzáférés: 2019. november 14.) arch
- ↑ A kőkorszak európai bölcsője. Somogyi Hírlap, X. évf. 200. sz. (1999. augusztus 28.)
Források
- ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA Archiválva 2009. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}