Kettős vámrendszer Magyarországon

A mai világban a Kettős vámrendszer Magyarországon különböző területeken jelentős jelentőségre tett szert. Akár tudományos, akár szakmai, akár személyes szférában, a Kettős vámrendszer Magyarországon olyan érdekes és releváns téma, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Hatása számos területre kiterjed, a társadalmi trendektől a technológiai fejlődésig mindenre hatással van. Ebben a cikkben elmélyülünk a Kettős vámrendszer Magyarországon lenyűgöző világában, feltárva következményeit, időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. A Kettős vámrendszer Magyarországon eredetétől napjainkig olyan alapvető elemmé vált, amely megérdemli, hogy teljes egészében elemezzük és megértsük.

Mária Terézia az ipar fejlesztése érdekében a birodalom köré 1754-ben védvámvonalat húzott (első vámhatár). Eltörölte a Lajtán túli területek belső vámjait, ugyanakkor Magyarországon meghagyta a tartományok (Erdély, Temesköz, Horvátország, Magyarország) közötti vámokat, valamint az Ausztria és Magyarország között fennálló vámhatárt (második vámhatár). A belső vámhatárra azért volt szükség, mert a magyar rendek nem voltak hajlandóak lemondani az adómentességükről, a bécsi udvar pedig így próbálta növelni magyarországi adóbevételeit. A rendelkezés erősítette az osztrák–cseh ipar helyzetét, de biztosította a magyar mezőgazdasági termékek piacát is, viszont visszavetette a magyar ipar helyzetét, így Magyarország agrárországgá vált. A vámrendszer 1850-ig maradt érvényben. Céljai közt szerepelt, hogy megakadályozza bármilyen késztermék bevitelét Magyarországra a Habsburg birodalmon kívülről.

Források

GAZDASÁGI POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. Budapest, 1922.