Kaukázusi nyelvcsalád

kaukázusi nyelvcsalád
Beszélik	Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Oroszország (Dagesztán, Csecsenföld, Kalmükföld, Karacsáj- és Cserkeszföld, Kabard- és Balkárföld, Észak-Oszétia)
Terület	Kaukázus
Beszélők száma	kb. 7 millió fő
Nyelvcsalád	kaukázusi nyelvcsalád
kaukázusi népek
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi nyelvcsalád témájú médiaállományokat.

A kaukázusi nyelvcsalád egy feltételezett nyelvcsalád földrajzi alapú megnevezése, amely a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti terület, a Kaukázus közel ötven népének más nyelvcsaládokba be nem sorolható őshonos nyelveit foglalja magában.

A kaukázusi nyelveket legfeljebb négy olyan csoportra lehet felosztani, amelyek tagjai genetikailag bizonyítottan rokonok, a csoportok közötti genetikai kapcsolat azonban csak valószínűsíthető, de minden kétséget kizáróan eddig még nem sikerült bizonyítani. Ha viszont elfogadjuk a további rokonsági feltételezéseket is, úgy e négy csoportot két nagyobb csoportba lehet sorolni: ebben az esetben a kartvel (vagy dél-kaukázusi) csoport áll szemben a másik hárommal, amelyek együttesen – e felosztás szerint – az észak-kaukázusi nyelvek. A részleteket lásd a következő szakaszban.

A nyelvcsaládon belül a legnagyobb irodalmi múltja a déli (kartvel) csoportnak, azon belül is a grúz nyelvnek van, amely az egyetlen hivatalos nyelv és egyben legtöbb beszélővel rendelkezik. E csoport nyelvei a régészeti, nyelvészeti és antropológiai kutatások eredményei alapján egyetlen közös ősből („ógrúz”) származnak, amely beszélői már az i. e. 3. évezredben a Kaukázus vidékén éltek. Az i. e. 2. évezred végén a kaukázusi nyelvcsalád ősi nyelveit jelentős hettita befolyás érte.

A kaukázusi nyelvekkel próbálták sokáig rokonítani a baszkot is; ez volt az egyik legelfogadottabb elmélet, s a múlt században még ehhez a nyelvcsaládhoz sorolták a lexikonok.

Valamennyi kaukázusi nyelv sajátossága a mássalhangzó-fonémák nagy száma (30~84, ez utóbbi a már kihalt ubih nyelvben), szemben a viszonylag kevés számú magánhangzóval (2~5). A mássalhangzók között magas arányban vannak a garat- és gégehangok, valamint a zöngétlen zárhangok körében rendszeres egy hehezett képzésű, illetve egy glottalizált fonémasor megkülönböztetése. Kettőshangzók (diftongusok) általában nincsenek. A szóhangsúlynak többnyire nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, és általában az első vagy a második szótagra esik.

Nyelvtipológiai szempontból valamennyi kaukázusi nyelv az agglutináló (ragozó-toldalékoló) típusba sorolható, de jelen vannak bennük flektáló jelenségek is. A szintetikus és az analitikus megoldások aránya nyelvcsoportonként eltérő; például az északnyugat-kaukázusi nyelvek erősen szintetikusak (→poliszintetikus nyelvek), míg a közép- és az északkelet-kaukázusi nyelvekre az analitikus elemek a jellemzőbbek.

A nyelvek többségében csak egyetlen névszóragozás van, amely a következőképpen épül fel: szótő+toldalék (rag). A mutató névmások esetében minden nyelv három távolságot különböztet meg: 1. a beszélő környezete, 2. a hallgató környezete (vagy látótér), 3. mindkettőn kívül eső; némelyik nyelv (például avar) még ennél is többet. Rendszerint hiányzik a jelzőnek a jelzett szóval való szám- és esetbeli egyeztetése, viszont jellemző a csoport flexió, ahol az szószerkezeteknek csak egyetlen tagja kap ragot (mint például a magyarban: két szép lányt). Az északi csoport tagjai ergatív nyelvek, vagyis – durván leegyszerűsítve – tárgyas mondatokban a tárgyat jelentő ragot a mondat alanya kapja.

A kaukázusi nyelvek elfogadott felosztása a következő (a *-gal jelölt nyelvek írásbeliséggel is rendelkeznek).

Bővebben: Dél-kaukázusi nyelvek

• grúz*
• szván
• zán nyelvek
  • mingrél (megrel)
  • láz (csán)

abház-abaza csoport

• abház*
• abaza*

cserkesz (adige) csoport

• nyugati cserkesz (adige)*
• keleti cserkesz (kabard)*

ubih csoport †

• ubih (†1992)

• csecsen*
• ingus*

  (e két nyelv olyannyira közeli rokonok, hogy egymás között kölcsönösen érthetőek)

• bác

avar-andi-cez csoport

• avar alcsoport
  • avar (hundzi)*
• andi alcsoport
  • andi
  • botlih
  • godober
  • karata
  • ahvah
  • bagval (bagvalal, kvandi, kvanada)
  • tindi(n)
  • csamalal
• cez (dido) alcsoport
  • cez (dido, cunti)
  • hvarsi
  • hinuh v. ginuh
  • bezsti (bezsiti, bezsta, kapucsa)
  • hunzib (hunzal, nahad)

lak (kazikumik) csoport

• lak*

dargi csoport

• dargin (dargva, hürkili)*

lezg csoport

• lezg (kürin)*
• tabaszaran*
• agul
• rutul (muhad)
• cah
• kriz (dzsek)
• buduh
• hinalug
• archi(b)
• udi

• Kaukázusi népek

• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  ; pp. 292–296, 337–350, 688–692, 768–772.