Kallózás
A mai világban a Kallózás egyre szélesebb körben érdeklődő témává vált. Relevanciája a személyestől a szakmai szféráig terjed, és a mindennapi élet különböző területeit érinti. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Kallózás még nagyobb jelentőséget kapott, vitákat, kutatásokat és fejlesztéseket generálva, amelyek megváltoztatták a témával kapcsolatos felfogásunkat és megközelítésünket. Ebben a cikkben a Kallózás-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy elmélyülhessünk a mai világban relevanciájában és következményeiben.
A kallózás[1] vagy ványolás[2] olyan eljárás, amelynek a célja a szűrposztó ruházatnál a megszőtt anyag vagy a kész termék, gubánál a gubapokróc vízbe avatása és sűrítése, vízhatlanná tétele a magasból rázúduló vízsugár verő és kavaró ereje által.
Története
Magyarországon az 1205–1218 közötti időkből maradt fenn az első adat a gyapjúszövet malomban való kallózásáról egy Sopron környéki latin leírásból. Magának a kall igének az eredete ismeretlen, először 1340-ben posztó-kalló értelemben fordult elő. Mivel az ótörök qalɨn melléknév jelentése „vastag, sűrű, tömött”, a két fogalom között lehetséges összefüggés.[3]
Leírása
A kallózást folyóvízben, a zuhogó alá állított kallókádban végzik. A kallómalmokban a vízikerék által hajott ütőfejek tömörítették a gyapjút.
Források
- Magyar néprajzi lexikon
- Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930)
- Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubás mesterség (Népr. Ért., 1927)
- Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a XVIII. században (Bp., 1969).
Jegyzetek
- ↑ egyes helyeken kallás
- ↑ ványolás. Magyar Néprajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
- ↑ Szergej Sztarosztyin etimológiai adatbázisa