Kajlinger Mihály
A Kajlinger Mihály olyan téma, amely az évek során felkeltette az emberek figyelmét. A társadalomra és a kultúrára gyakorolt hatásával ez a téma állandó vitákat váltott ki, és nyomot hagyott a történelemben. Az eredetétől a jelenlegi trendekig a Kajlinger Mihály fejlődött, és megőrizte relevanciáját a különböző kontextusokban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kajlinger Mihály-hez kapcsolódó különböző aspektusokat és perspektívákat, megvizsgálva a különböző területekre gyakorolt hatását és a mindennapi életben betöltött szerepét.
| Kajlinger Mihály | |
 | |
| Született | 1860. február 27. Pest |
| Elhunyt | 1924. április 5. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | zborói Zboray Margit (1866–1944) |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (20/1-1-20) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kajlinger Mihály témájú médiaállományokat. | |
Kajlinger Mihály (Pest, 1860. február 27. – Budapest, 1924. április 5.) gépészmérnök, Budapest vízellátási rendszerének főtervezője.
Élete
Budapesten a Királyi József Műegyetemen 1883-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-tól a Főváros szolgálatába állott. A város csatornázásával foglalkozó osztályon kapott munkát, a központi szivattyúállomás már az ő tervei szerint készült el. Hamarosan felismerik tehetségét és kiváló szaktudását, és előbb vízügyi tanácsadó, majd Wein János, a Fővárosi Vízművek első igazgatójának nyugalomba vonulása után, 1896-ban a polgármester kinevezi utódjául. Folytatja az elődje által megkezdett munkát a város vízművének kiépítésében. Ő készítette a káposztásmegyeri telep végleges terveit. Nevéhez fűződik az ivóvíz nyerése céljából ma is használt vertikális kutak rendszerének bevezetése. AZ 1893. évi nagy kolerajárvány idején a robbanásszerűen növekvő lakosság egészséges vízhez juttatása elemi érdek volt: Kajlinger négy ideiglenes vízkivételi telepet tervezett és valósított meg (a Markó utcánál, a Margit-híd budai és pesti oldalánál és Káposztásmegyeren), melyek a vízmű végleges kiépüléséig használatban voltak. Véglegesen kiépítette a budai hegyvidék átemelő medencéit és nyomásfokozó szivattyúit. A víztakarékosság elősegítése céljából bevezette a fogyasztásmérőket. Budapest vízellátását a Szentendrei-sziget vízbázisáról ő valósította meg elődje elgondolása alapján.
Szaktudását a vidéki városok vízművei is hasznosították: ő tervezte Temesvár vízművét, de tanácsait figyelembe vették Miskolc, Fiume, Szombathely és Szeged vízművei is.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kétszer választotta elnökéül. 1923-ban elnyerte az egylet Hollán-pályadíját Budapest vízellátásáról írt tanulmányával. A Fővárosi Vízművek máig nagy tisztelettel emlékszik egykori igazgatójára: a székházába belépőket két életnagyságú festmény fogadja: Wein Jánosé és Kajlinger Mihályé.
Házassága
Felesége zborói Zboray Margit Mária Antónia (Lipótváros, Pest, 1866. június 29. – Budapest, 1944. október 11.), zborói Zboray Béla (1836–1920) köz- és váltó-ügyvéd, országgyűlési képviselő és nyiri Garay Emília (1842–1894) leánya. Kajlinger Mihály és Zboray Margit frigyéből nem maradtak meg leszármazottjai.
Műve
- Budapest vízellátása az 1897-1900. évek alatt és ennek tanulságai. Budapest, 1902.
Irodalom
- Magyar műszaki alkotók. Budapest, 1964. 67-68.
További információk
- Dr. Sz.G.: Kajlinger Mihály. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 17-20. szám. LVIII. kötet. Budapest, 1924. május. 18.[halott link]
- Ágoston István: Szeged város vízellátásának és csatornázásának krónikája. Szegedi Vízmű Rt. 2004. ISBN 963-21-4942-4[halott link]
- Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely
- Kajlinger Mihály: Budapest vízellátása az 1897-1900 évek alatt és ennek tanulságai.[halott link]
- Kajlinger Mihály: A budapesti víz, a kolera és a tifusz.[halott link]
- Kajlinger Mihály: Az ujlaki rétegrendezés.[halott link]
- Kajlinger Mihály: A tifusz 1903-ban.[halott link]