Ez a cikk a Janisch Miklós témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos és érdekes. A Janisch Miklós olyan téma, amely a közvélemény széles spektrumának figyelmét felkeltette, mivel hatása a társadalom különböző területeire kiterjed. A következő néhány sorban a Janisch Miklós-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai hatásig. Áttekintjük a Janisch Miklós-re vonatkozó releváns kutatásokat és tanulmányokat, valamint a terület szakértőinek tanúvallomásait. A cél az, hogy az olvasó teljes és naprakész képet kapjon a Janisch Miklós-ről, lehetővé téve ezzel a téma mély és átfogó megértését.
Janisch Miklós | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1922. március 5. Kéménd |
Elhunyt | 2002. október 29. (80 évesen) Budapest |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Gyermekek | Janisch Éva |
Iskolái | |
Pályafutása | |
Szakterület | biológus, zoológus, parazitológus, herpetológus |
Munkahelyek | |
Állatorvostudományi Egyetem | akadémiai kutató |
Janisch Miklós (Kéménd, 1922. március 5. – Budapest, 2002. október 29.) parazitológus, aki herpetológusként is közismert volt, mint Magyarország egyetlen hivatalos „állami mérgeskígyó szakértője”. Elsősorban a magyarországi viperákkal foglalkozott, és senki nem ismerte nála jobban a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egykori és jelenlegi lelőhelyeit. A Hanságban ő fedezte fel újra ezt a kígyót. Herpetológusként bejárta Kanadát és Tanzániát is.
Kéménden (ma Szlovákiában található) született 1922. március 5-én. Komáromi bencés gimnáziumi tanulmányai után Budapesten volt orvostanhallgató. A IV. évfolyam befejezése után katonai szolgálatra hívták be, ahol orvosként dolgozott. A háború utáni lakosságcsere során szüleivel és nővérével Magyarországra települt át. Orvosi tanulmányainak befejezését nem engedélyezték. 1954-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szakzoológusi oklevelet szerzett. Ezt követően Kotlán Sándor professzor hívta meg az Állatorvostudományi Egyetem általános állattani és parazitológiai tanszékére, ahol akadémiai kutatói státusban dolgozott 1987. augusztus 31-éig, nyugdíjba vonulásáig, majd még egy évtizeden át oktatott tovább. A fegyvertan, a vadegészség- és vadgazdálkodástan, valamint az egzotikus hüllők betegségei című tantárgyak előadója (1974-1997).