Ez a cikk a Jakobey István témájával foglalkozik különböző nézőpontokból, azzal a céllal, hogy átfogó és mélyreható képet adjon a témáról. Elemezzük eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit, valamint jelentőségét a mai társadalomban. Különféle kutatásokat, tanulmányokat és szakértői véleményeket fogunk megvizsgálni annak érdekében, hogy az olvasó teljes és naprakész megértése legyen a Jakobey István-ről. Ezenkívül konkrét példákat és esettanulmányokat mutatnak be az elméleti koncepciók példázására és a jobb megértés elősegítésére. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és érdekes azok számára, akik szeretnék elmélyíteni tudásukat a Jakobey István-ről.
Jakobey István | |
Született | 1901. augusztus 16. Eperjes[1] |
Elhunyt | 1971. január 29. (69 évesen) Szeged[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | vegyészmérnök |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1926) |
Sírhelye | Szeged Belvárosi temető (Ill - 648)[2] |
Jakobey István (Eperjes, 1901. augusztus 16. – Szeged, 1971. január 29.) vegyészmérnök.
926-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1926-tól a műegyetemen, majd a Gyógyszervegyészeti Gyárban, később az Erjedéstani Kutatóintézetben dolgozott. 1936-ban került Szegedre a Kender-, Len- és Olajnövénytermesztési Kísérleti Állomásra, majd 1968-ig, nyugdíjazásáig a Gabonatermesztési Kutató Intézetnél (ill. jogelődeinél) dolgozott, nyugdíjasként 1971-ig.
Szegeden hunyt el 70 évesen, 1971. január 29-én.
Az olajosnövények, később a rostnövények, különösképpen a kender termesztésével és nemesítésével foglalkozott. Olyan refraktométeres zsírtartalom-meghatározási módszert alakított ki, melyet a gyakorlatban általánosan használnak. Nemesítő munkája nyomán 1950 után kiváló rosttartalmú kendert sikerült előállítani. Vizsgálta a somkóró kumarin-tartalmát is. Élete utolsó szakaszában a finom rostú kender előállításával foglalkozott.
Kutatásainak eredményeit 38 tudományos közleményben adta közre.