Jódhiány

Ez a cikk a Jódhiány kérdésével kíván foglalkozni, amely a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt az utóbbi időben különös aktualitásra tett szert. A Jódhiány óta viták és viták merültek fel, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és egyre nagyobb érdeklődést váltottak ki azok következményeinek és következményeinek megértése iránt. Hasonlóképpen, a Jódhiány számos tanulmány és vizsgálat tárgya volt, amelyek célja, hogy megvilágítsák annak sokrétű oldalát, és elmélyüljenek a különböző területekre gyakorolt ​​​​hatásaiban. Ebben az értelemben a Jódhiány-hez kapcsolódó alapvető szempontokkal foglalkozunk, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész jövőképet kínáljunk a témában.

Jódhiány
BNO-10
DiseasesDB6933
A Wikimédia Commons tartalmaz Jódhiány témájú médiaállományokat.

A jódhiány a jód nyomelem hiánya, amely nélkülözhetetlen tápanyag az étrendben. Ez olyan anyagcsere-problémákat eredményezhet, mint a golyva, esetenként endemikus golyva, valamint a veleszületett jódhiányos szindróma a kezeletlen veleszületett hypothyreosis következtében, ami fejlődési késleltetést és egyéb egészségügyi problémákat eredményez. A jódhiány fontos globális egészségügyi probléma, különösen a termékeny és terhes nők esetében. Az értelmi fogyatékosság megelőzhető oka is.

A jód nélkülözhetetlen ásványi anyag a gyermekek idegrendszeri fejlődéséhez. A pajzsmirigyhormonok, a tiroxin és a trijódtironin jódot tartalmaznak. Azokon a területeken, ahol kevés a jód az étrendben, jellemzően távoli szárazföldi területeken, ahol nem esznek tengeri ételeket, gyakori a hiány. Gyakori a hegyvidéki területeken, ahol jódszegény talajban termesztik az élelmiszert.

A megelőzés magában foglalja, hogy kis mennyiségű jódot adnak a konyhasóhoz, amely termék jódozott sóként ismert. Hiányos területeken a jódvegyületeket más élelmiszerekhez is hozzáadták, például liszthez, vízhez és tejhez. A tenger gyümölcsei szintén jól ismert jódforrások.

Az Egyesült Államokban a 20. század közepe óta csökkent a jód használata a túladagolás miatti aggodalmak miatt, és a jód antagonisták, a bróm, a perklorát és a fluor egyre általánosabbá váltak. 1980 körül a kálium-jodát tésztakondicionálóként kenyérben és pékárukban való használatának gyakorlatát fokozatosan felváltották más kondicionáló szerek, például a bromid használata.

Disability-adjusted life years (DALY) a jódhiány miatt 100 000 lakosra 2002-ben a WHO adatok szerint[1]
  keine Daten
  unter 50
  >50–100
  >100–150
  >150–200
  >200–250
  >250–300
  >300–350
  >350–400
  >400–450
  >450–500
  >500–800
  über 800

A golyvát okozó jódhiány 2010-ben világszerte 187 millió embernél fordul elő (a lakosság 2,7%-a). 2013-ban 2700 halálesetet okozott, szemben az 1990-es 2100 halálesettel.

Tünetei

Fibrocisztás emlőbetegség

Előzetes bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a jódhiány fokozza a mellszövet ösztrogénérzékenységét. Ösztradiollal kezelt patkányoknál kimutatták, hogy a jódhiány a jóindulatú emlőelváltozásokhoz hasonló változásokhoz vezet, amelyek visszafordíthatók az étrendben lévő megnövekedett jódtartalommal. Néhány tanulmányban a jód-kiegészítés jótékony hatást fejtett ki (például csökkentette az emlőciszták, rostos szöveti plakkok és emlőfájdalmak jelenlétét) a fibrocisztás emlőbetegségben szenvedő nőknél.

A jód mellrák elleni védekező hatásait epidemiológiai bizonyítékok feltételezték, és állatmodellek írták le. Tekintettel a jód emlőszövetben lévő antiproliferatív tulajdonságaira, a molekuláris jód-kiegészítést javasolták adjuvánsként emlőrákban.

Jegyzetek