ISO 15924

Az ISO 15924:2004, Codes for the representation of names of scripts (Kódok az írások neveinek reprezentációjához), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization; ISO) által az írásrendszereknek kódokkal történő megjelenítésére kialakított nemzetközi szabványa.

Az ISO 15924 felépítése

Az ISO 15924 szabvány két kódkészletet szab meg az írásrendszerek neveinek megjelenítésére. Minden írásrendszer egy négybetűs betűkódot, valamint egy háromjegyű számkódot is kap.

A szabvány az írásrendszer fogalmát úgy határozza meg, mint "egy vagy több nyelv írására használt grafikus karakterek készlete", ennélfogva a gyakorlatban soha sem használt írásokat kihagyja. Ahol egy írás és az írást használó nyelv neve megegyezik, ott a betűkódokat az ISO 639-2 szabvány nyelvkódjából vezeti le (például: Gujarātī: ISO 639-2: guj; ISO 15924: Gujr). Ahol ezek nem azonosak, ott egyedi betűkódot használ.

A négybetűs kódok használhatóak különféle számítógépes fájlformátumokban az általuk használt írásrendszerek megjelölésére. Például, a HTML vagy XML dokumentumokba a megfelelő kódot beillesztve a böngészők segíthetők az alkalmazandó betűkészlet megállapításában. Ilyen módon többek közt különbséget lehet tenni a cirill ábécével írt szerb (sr-Cyrl) és a latin ábécével írt szerb dokumentumok (sr-Latn) között (míg a nyelv megjelölésével nem szabható meg pontosan, hogy melyik szükséges a kettő közül az adott helyzetben.)

A számkódok rendszere

Kódtartományok

A speciális kódok

Magyar vonatkozások

Az ISO 15924 nyelvkódjai között a 176-os kóddal, 'Hung' rövidítéssel szerepel a rovás a kihalt írások elnevezési hagyománya szerint, 'Old Hungarian' néven. Ez az elnevezés Michael Everson, szabványosítási lobbista javaslatára került be az általa felügyelt szabványba, 2004.05.01-én. A fellelhető dokumentumok szerint semmilyen magyar közreműködésnek nincs nyoma, hiszen az 'Old Hungarian' kifejezés alatt a székely–magyar rovásírást kell érteni. Ez viszont ellentmond a magyar nyelvészek által használt fogalommal, ahol az 'ómagyar' vagyis angolul 'Old Hungarian' alatt a 10. századtól 1832-ig tartó időszakban használt latin betűs magyar nyelvű helyesírást jelölik. Ezzel az ómagyar helyesírással készültek a középkori, latin betűs írásban fennmaradt magyar nyelvemlékek is (pl. a Halotti Beszéd).

A hibás elnevezést 2012.10.16-án teljes titokban módosították 'Old Hungarian (Hungarian Runic)'-ra, amely továbbra is zavart okoz, hiszen az előbb említetteken túl a székely–magyar rovásírás nem része a germán népek rúnaírásának sem. A változtatásban ezúttal sem vehettek részt magyar szakértők, az ISO magyarországi társszerve, a Magyar Szabványügyi Testület kimaradt a véleményezési és javaslattételi lehetőségből, amely törvényi kötelezettsége.

Az ISO 15924 szabvány 176-os Hung kódjának neve, az 'Old Hungarian (Hungarian Runic)' tehát továbbra sem a középkori magyar latin betűs helyesírást reprezentálja, hiszen az része a 215-ös kódú LATIN betűs írásrendszernek. De nem felel meg annak a célnak sem, hogy a magyarok saját írásrendszerét (rovás írás) megjelenítsék vele a továbbra is fennálló terminológiai zavarok miatt. A kérdés aktuálitását az adja, hogy a legjelentősebb rovás írásbeliség, a székely–magyar rovásírás szabványosítása 1998 óta folyamatban van, de még mindig nem része az Unicode-nak.

Jegyzetek

  1. ISO 15924/RA dokumentáció "set of graphic characters used for the written form of one or more languages"

Források

ISO 15924:2004:

Magyar vonatkozások:

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Ez az informatikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!