III. Andronikosz bizánci császár

Ebben a III. Andronikosz bizánci császár-nek szentelt cikkben egy lenyűgöző témában fogunk elmélyülni, amely világszerte felkeltette az emberek érdeklődését. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a III. Andronikosz bizánci császár-hez kapcsolódó legrelevánsabb és leghatásosabb szempontokat, belemerülve annak történetébe, jellemzőibe és jelenlegi kihívásaiba. A keletkezésétől a jelenlegi helyzetéig alaposan elemezzük a III. Andronikosz bizánci császár jelentőségét és hatását a különböző területeken. Reméljük, hogy ezen az úton egy átfogó és gazdagító víziót nyújtunk a III. Andronikosz bizánci császár-ről, és arra hívjuk olvasóinkat, hogy gondolkodjanak el és tanuljanak meg többet erről az izgalmas témáról.

Ez a szócikk a bizánci császárról szól. Hasonló címmel lásd még: Andronikosz (egyértelműsítő lap).
III. Andronikosz
Bizánci császár
Uralkodási ideje
1328. május 23. – 1341. június 15.
Koronázása1325. február 2. (társcsászárként)
ElődjeII. Andronikosz
UtódjaV. Ióannész
Életrajzi adatok
UralkodóházPalaiologosz-ház
Született1297. március 25.
Konstantinápoly
Elhunyt1341. június 15. (44 évesen)
Konstantinápoly
ÉdesapjaIX. Mikhaél bizánci császár (1277–1320)
ÉdesanyjaSzaven-Pahlavuni Mária (Rita) örmény királyi hercegnő (1278/79–1333)
Testvére(i)
  • Palaiologosz Teodóra
  • Anna Palaiologina
Házastársa1. Braunschweigi Adelhaid (Irén)
2. Savoyai Anna
Gyermekei1. házasságából:
1. N. (fiú)
2. házasságából:
2. Ióannész
3. Mihály
4. Mária
5. Eiréné (Mária)
Házasságon kívüli kapcsolatából:
6. Eiréné trapezunti császárné és uralkodónő
7. Bajalun, az Arany Horda kánnéja
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Andronikosz témájú médiaállományokat.

III. (Palaiologosz) Andronikosz, magyarosan III. András (ógörögül: Ανδρόνικος Γʹ Παλαιολόγος, (Konstantinápoly, 1297. március 25. – Konstantinápoly, 1341. június 15.) bizánci császár 1328-tól haláláig.

Élete

II. Andronikosz unokájától (társuralkodója, az 1320-ban elhunyt Mikhaél fiától) ifjúkori agresszív viselkedése miatt vette el az öröklés jogát, erre az ifjú fellázadt, és erős pártjával rákényszerítette nagyapjára, hogy társcsászárává tegye.

A konfliktus természetesen ismét kirobbant, és 1328-ban – bolgár segítséggel – III. Andronikosz lemondatta elődjét. Uralmát – melynek ideje alatt minisztere a később VI. Ióannész néven trónra lépő Johannesz Kantakuzénosz volt – folyamatos háborúskodás töltötte ki. Keleten az oszmánok majdnem egész Kis-Ázsiát meghódították (Orhán 1331-ben foglalta el Nikaiát, 1337-ben pedig Nikomédia (ma Izmit) is elesett). Andronikosz Thesszáliában és Epiruszi Despotátusban kárpótolta magát (ez utóbbit 1337-ben meg is szüntette egy időre), ám szerzeményeit még életében elfoglalták a Dusán István által vezetett szerbek. A flottával már szerencsésebben járt: miután újjászervezte, visszaszerezte Khioszt és Leszboszt a genovaiaktól. A trónon fia, Ióannész követte.

Források


Előző uralkodó:
II. Andronikosz 		Következő uralkodó:
V. Ióannész