Huszár Mihály

Huszár Mihály
Született1874. július 28.
Vasalja
Elhunyt1941. január 17. (66 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • politikus
Tisztsége
  • plébános (1919–)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1927–1931)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
SírhelyeSárvár
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszár Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Huszár Mihály (Vasalja, Vas vármegye, 1874. július 28. – Sárvár, Vas vármegye, 1941. január 17.) római katolikus esperes-plébános (1909–1941), címzetes bihari apát (1921), országgyűlési képviselő (1926–1941).

Élete

Római katolikus vallású családban született a Vas vármegyei Vasalján, apja takácsmester volt. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen végzett teológiai tanulmányokat. Teológiai diplomája megszerzését követően, 1897. július 11-én szentelték pappá. Vámoscsaládon, Kőszegen és Szombathelyen volt káplán, közben egy ideig Répceszentgyörgyön ideiglenes adminisztrátor. Helyettes plébánosként 1909. novemberétől 1911. júiusáig a Zala vármegyei Salomváron, majd immár kinevezett plébánosként, 1918. decemberének végéig Rábakovácsiban (ma Meggyeskovácsi) működött. Utóbbi helyszínen renováltatta a plébániát és új orgonát is építtetett.

1919. januárjától lett Sárvár esperes-plébánosa, attól az időtől kezdve rendszeresen részt vett vármegyéje politikai és társadalmi közéletében. Tagja volt Vas megye törvényhatósági bizottságának, és élénk működést fejtett ki a térség sajtójában is, sok cikke jelent meg időszerű gazdasági és kulturális kérdésekről. Igazgató-választmányi tagja volt a Vasvármegyei Gazdasági Egyesületnek. Működési ideje alatt történt meg 1926-27-ben a sárvári Szent László-templom átépítése és bővítése – az épület ezzel nyerte el mai formáját –, illetve 1938-39-ben ugyanott a mennyezeti freskók elkészíttetése is.

Előszeretettel foglalkozott az ifjúságneveléssel: sok érdemet szerzett a leventemozgalom fejlesztése terén, elnökként irányította a helyi Katolikus Legényegyletet és elnöke volt a katolikus iskolaszéknek is, az állami iskolának pedig gondnoka. Ugyancsak ő alapította Sárváron a Katolikus Úrileányok Egyesületét is, amely elsősorban programok szervezésével, ismeretterjesztő előadások tartásával járult hozzá a városi kulturális élet gazdagításához, de jótékonysági téren is jelentősen mentesítette a települést a szegények ellátásának terheitől.

Már az 1920-as évek derekán bekapcsolódott az országos közéletbe: az 1926–1931 közti parlamenti ciklusban Vasvár választókerületét képviselte, keresztény gazdasági párti programmal. A következő két országgyűlési választáson, 1931-ben és 1935-ben a sárvári kerületből nyert el mandátumot – 1931-ben ellenjelölt nélkül, 1935-ben kemény párharcban Eőry Vilmos városbírót, kormánypárti jelöltet legyőzve –, 1939-ben pedig az Egyesült Keresztény Párt Vas megyei listájáról jutott be a képviselőházba, aminek akkor már egyik legtekintélyesebb lelkész tagja volt. Többször keltett feltűnést a Parlamentben szociális tárgyú beszédeivel.

1940-ben még felszentelte a sárvári kórház kápolnáját, majd nem sokkal később, 1941 január közepén elhunyt. Először a temetőkápolna kriptájában temették el, majd miután elkészült a templom oltára mögött számára készített kripta, 1943. június 29-én ott helyezték nyugovóra. Vagyonát alapítványként szegényekre és hadiárvákra hagyta.

Emlékezete

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. ↑ a b Tóth Judit: A falu híres szülöttére emlékeztek Vasalján - Huszár Mihály apátplébános, bihari címzetes apát és képviselő volt. Vaol.hu, 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2023. október 30.)

Források