Higany-fulminát

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Higany-fulminát témáját és annak minden következményét. Az eredetétől a mai relevanciáig, beleértve a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatását, egy részletes elemzésbe fogunk belemenni, amely megvilágítja ezt a lenyűgöző témát. Kutatások, interjúk és szakértői vélemények sorozatán keresztül olyan teljes és kimerítő jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy teljes mértékben megértsék a Higany-fulminát fontosságát és összetettségét. Kétségtelen, hogy ez a cikk nélkülözhetetlen referencia lesz mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a Higany-fulminát-ről.

Higany(II)-fulminát
Más nevek Durranóhigany
Kémiai azonosítók
CAS-szám 628-86-4
PubChem 12359
ChemSpider 9197626
EINECS-szám 211-057-8
ChEBI 39152
InChIKey MHWLNQBTOIYJJP-UHFFFAOYSA-N
Beilstein 3912423
Gmelin 139745
UNII O8H2ZFF76L
UN-szám 0135
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Hg(CNO)2
Moláris tömeg 284,624 g/mol
Megjelenés fehér vagy szürke színű, szilárd[1]
Sűrűség 4,42 g/cm³[1]
Olvadáspont 151 °C-on felrobban[1]
Oldhatóság (vízben) kevéssé oldódik
Veszélyek
EU osztályozás Robbanásveszélyes (E)
Mérgező (T)
Veszélyes a környezetre (N)[2]
R mondatok R3, R23/24/25, R33, R50/53[2]
S mondatok (S1/2), S13, S28, S45, S60, S61[2]
Öngyulladási hőmérséklet 150 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A higany-fulminát vagy pontosabban higany(II)-fulminát, más néven durranóhigany egy kémiai vegyület, a fulminsav higanysójának tekinthető. A képlete Hg(CNO)2. Fehér vagy szürkés színű kristályokat alkot. Rendkívül robbanékony vegyület, melegítés vagy ütés hatására nagyon könnyen felrobban. Robbanószerként használják, főként gyutacsok készítésére. Mérgező tulajdonságú. A kristályszerkezetét és a molekulaszerkezetét csupán 2007-ben sikerült felderíteni.[3]

Története

A 17. század végi alkimistáknak, például Johann Kunckel von Löwensternnek már sikerült higany-fulminátot előállítaniuk. 1799-ben Edward Howard angol kémikus véletlenül izolálta a vegyületet. Alfred Nobel is használt higany-fulminátot a dinamithoz. A 20. század elején csak Németországban körülbelül 100 000 kg higany-fulminátot gyártottak.[3]

Szerkezete

A vegyület kristály-és molekulaszerkezetét 2007-ben derítették fel német kutatók röntgendiffrakciós vizsgálatok segítségével. A higany-fulminát rombos szerkezetű kristályokat alkot, a kristályokat csaknem lineáris Hg(CNO)2 molekulák építik fel. A higanyatomot minden molekulában két szénatom veszi körül.[3]

Tulajdonságai

A higany(II)-fulminát nagyon robbanékony, ütés vagy melegítés hatására hevesen robban. A robbanás során elemi állapotú higanyra, nitrogénre és szén-monoxidra bomlik.

Higany(II)-szulfiddá alakul kén-hidrogén vagy nátrium-tioszulfát hatására.

Az ezüst-fulminát hasonlít a higany-fulminátra de érzékenyebb nála. A réz-fulminát kevésbé érzékeny és gyengébb robbanószer, mint a higany-fulminát.

Előállítása

Először higanyt oldanak fel salétromsavban, majd az ekkor keletkező oldatot adagolják hűtés közben tömény etanolba

Felhasználása

A higany-fulminátot főként gyutacsok készítésére, iniciálgyújtóként használják. Ez a vegyület ugyanis ütés hatására nagyon könnyen berobban, majd a robbanás át tud terjedni más robbanószerre. Ma már azonban kevésbé alkalmazzák.

Források

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet

Hivatkozások

  1. ↑ a b c A higany-fulminát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 27. (JavaScript szükséges) (angolul) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „IFA GESTIS” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  2. ↑ a b c A higany-fulminát (ESIS)[halott link] (németül)
  3. ↑ a b c 300 years after discovery, structure of mercury fulminate finally determined (physorg.com)