Heterokromatin
A következő cikkben a Heterokromatin témájában fogunk elmélyülni, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Heterokromatin-et eredetétől napjaink relevanciájáig tanulmányozták és elemezték a terület különböző szakértői, akik különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel járultak hozzá ehhez a témához. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Heterokromatin különböző aspektusait, a gyakorlati vonatkozásaitól a társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk annak időbeli alakulását, és elemezzük a körülötte lévő jelenlegi trendeket. Kétségtelen, hogy a Heterokromatin egy lenyűgöző téma, amely megérdemli, hogy kimerítően és kritikusan foglalkozzunk vele, ezért meghívjuk Önt, hogy lépjen be ebbe az izgalmas világba, és fedezzen fel mindent, ami a Heterokromatin mögött áll.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A heterokromatin a kromatin olyan típusa, mely nem aktív. A DNS-t körülvevő hiszton fehérjék szoros kapcsolata miatt a polimeráz (DNS-ről RNS átírást végző) enzim nem fér hozzá a DNS-hez. Két fő típusa van, a konstitutív és a fakultatív heterokromatin.
A konstitutív heterokromatin sohasem íródik át, mind funkciójában, mind formájában irreverzibilisen inaktívvá vált. Az emberi kromoszómák közül az 1-es, 9-es, 16-os és az Y-kromoszóma tartalmaz ilyen régiókat. Az ilyen fajtájú inaktiválódásnak a génexpresszióban (gének mRNS-be történő átírásában) játszott szerepe fontos tényező a sejt differenciációjában. Ha a sejtet előkezeljük, eltüntetve a DNS 60%-át, és megfestjük Giemsa-festékkel, csak a konstitutív heterokromatin régiók festődnek meg, sötét sávokat eredményezve fénymikroszkóp alatt. Mivel ezen sávok leginkább a centromereknél (a kromoszómák közepénél) és az Y-kromoszóma végénél jelentkeznek, C-sávoknak nevezték el őket.
A fakultatív heterokromatinnak megvan a képessége, hogy visszatérjen az eukromatikus állapotba, ezzel lehetővé téve génjeinek kifejeződését. A nőkben található inaktív X-kromoszómájuk ilyen kromatinból áll. Valószínűleg ezen kromatin régiók metilációval és hiszton acetilációval tudnak ebben az állapotukban maradni, megakadályozva az enzimeket, hogy a DNS-hez férjenek. A Giemsa-festés fénymikroszkóp alatt, egy fluoreszcens eljárás (Quinacrin-festés) pedig fluoreszcens mikroszkópban egyaránt kimutatja a fakultatív heterokromatin régiókat. Ezeket nevezzük sötét Giemsa-sávoknak és erősebben fluoreszkáló Q-sávoknak.