Henri Bergson | |
Született | 1859. október 18. Párizs, Franciaország |
Elhunyt | 1941. január 4. (81 évesen) Párizs, Franciaország |
Állampolgársága | francia |
Házastársa | Louise Neuberger |
Szülei | Michał Bergson |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | hörghurut |
Sírhelye | Cemetery of Garches |
Filozófusi pályafutása | |
Nyugati filozófia 19. század | |
Iskola/Irányzat | Kontinentális filozófia |
Érdeklődés | metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia |
Akikre hatott | befolyásolta =Whitehead, Proust, Deleuze |
Akik hatottak rá | Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer |
Fontosabb nézetei | Homo faber (a szerszámkészítő ember) |
Henri Bergson aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Bergson témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.
Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.” 1868–1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École normale supérieure-ön végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.
Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École normale supérieure, 1901-től a Collège de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”
Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.
1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.
Nemzetközi katalógusok |
---|
Irodalmi Nobel-díjasok (1926–1950) | |
---|---|
1926: Deledda · 1927: Bergson · 1928: Undset · 1929: Mann · 1930: Lewis · 1931: Karlfeldt · 1932: Galsworthy · 1933: Bunyin · 1934: Pirandello · 1936: O’Neill · 1937: du Gard · 1938: Buck · 1939: Sillanpää · 1944: Jensen · 1945: G. Mistral · 1946: Hesse · 1947: Gide · 1948: Eliot · 1949: Faulkner · 1950: Russell | |
Teljes lista · (1901–1925) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–2025) |