Helsinki záróokmány
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Helsinki záróokmány-et, egy olyan témát, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Helsinki záróokmány megjelenése óta vitákat, vitákat és nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, legyen szó a tudományról, a kultúráról, a politikáról vagy általában a társadalomról. Az évek során a Helsinki záróokmány különböző módon fejlődött és befolyásolta az emberek életét, és olyan jelenséggé vált, amely megérdemli az alapos elemzést és megértést. Ebben a kutatásban a Helsinki záróokmány különböző aspektusait és perspektíváit elemezzük, azzal a céllal, hogy megvilágítsuk ezt a ma nagyon aktuális témát.
A helsinki záróokmány az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ, az EBESZ elődszervezete) országai által 1975. augusztus 1-jén aláírt dokumentum.
A helsinki folyamat
Az EBEÉ első, Helsinkiben megtartott konferenciáján 35 ország által aláírt okmány nem szerződés, hanem politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazó egyezmény. Az EBEÉ-t, illetve annak 1975 és 1990 között megtartott találkozóit nevezik helsinki folyamatnak, amelyeken többek között politikai normákat dolgoztak ki az emberi és kisebbségi jogok területén, illetve fegyverzetkorlátozási megállapodások (lásd CFE) születtek.
A három kosár
A dokumentum három fő kérdéskörre (kosárra) oszlik:
- Az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések.
- Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén.
- Együttműködés humanitárius és egyéb területeken (emberi jogok néven vált ismertté ez a kosár)
Az első kosár tartalmazta a részt vevő tagállamok egymás közti kapcsolatait, illetve a tagállamok és állampolgárai közötti viszonyt szabályozó 10 alapelvet, más néven helsinki dekalógot.
- Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása.
- Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől.
- A határok sérthetetlensége.
- Az államok területi integritása.
- A viták békés rendezése.
- A belügyekbe való be nem avatkozás.
- Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát.
- A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga.
- Az államok közötti együttműködés.
- A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.
A helsinki mozgalom
A helsinki mozgalom a helsinki záróokmány (1975) aláírása után bontakozott ki a Szovjetunióban: a Moszkvai Helsinki Csoport 1976-ban azzal a céllal jött létre, hogy nyomon kövesse, illetve számonkérje a szovjet kormányon a záróokmányban foglalt jogok érvényesülését. A csoport tagjait, Jurij Orlovot, Ludmilla Alekszejevát, és társaikat bebörtönözték, majd az ország elhagyására kényszerítették. Kezdeményezésük nyomán 1978-ban az Egyesült Államokban alakult meg a Helsinki Watch (Helsinki Jogőr), amely valamennyi aláíró országban (európai országok, USA, Kanada) figyelemmel kísérte az emberi jogok érvényesülését. Ezt követően sorra alakultak a helsinki bizottságok Nyugat-Európában, majd Kelet- és Közép-Európa, illetve a volt Szovjetunió országaiban. Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége 1983-ban kezdte meg működését Bécsben. A magyar demokratikus ellenzék az 1980-as évek eleje óta kapcsolatban állt a helsinki mozgalommal, mindenekelőtt az amerikai Helsinki Watch-csal. A Magyar Helsinki Bizottság 1989-ben alakult meg.
Források
További információk
- Magyar Helsinki Bizottság
- Az Emberi Jogi Őr amerikai lapjai
- Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Helsinki – Genf, 1973. július 3. – 1975. augusztus 1. Záróokmány; Kossuth, Bp., 1975
- Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Helsinki – Genf, 1973. július 3 – 1975. augusztus 1. Záróokmány; ford. Bakota László; Borba, Belgrád, 1975
- A Magyar Népköztársaság és a Helsinki Záróokmány; HNOT, Bp., 1978
- Tíz esztendő Helsinki útján; Budapress, Bp., 1985
