Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hattyúdal (legenda) hatását a mai társadalom különböző aspektusaira. A szakmai szférában gyakorolt befolyásától a személyes szférában való jelentőségéig a Hattyúdal (legenda) mély vitát és elmélkedést váltott ki relevanciája és következményei körül. Az évek során a Hattyúdal (legenda) nemcsak a szakemberek és akadémikusok érdeklődésének témájává vált, hanem a nagyközönség számára is. Átfogó elemzéssel igyekszünk megérteni a Hattyúdal (legenda) fontosságát mindennapi életünkben, és alaposan megvizsgáljuk, hogyan alakítja mai világunkat.
A hattyúdal egy idióma, valakinek a minden addigit felülmúló legutolsó színpadi vagy drámai megjelentésére, vagy a halála előtt alkotott legutolsó művére (pl. versére) utal.[1][2] Egy másik meghatározás szerint a hattyúdal "az utolsó színpadi, drámai fellépés, vagy bármilyen utolsó munka, amikor az előadó tudatában van annak, hogy ez lesz élete utolsó fellépése, és emiatt mindent belead egy utolsó, nagyszerű próbálkozásba."[3]
A kifejezés metaforikus használata - egyesek szerint - az ókori Görögországig, a Kr. e. 3. századig nyúlik vissza. A hattyú nem bánatában énekel, hanem dala a túlvilági boldogság előérzete. Ovidius így ír: "végső, bús panaszát haldoklón zengi a hattyú".[4] Aesoposnak az egyik meséjében is szerepel a hattyú éneke. Ezzel szemben az Oxford English Dictionary az angol "swan song" vagy "swan-song" kifejezést a német schwanen(ge)sang vagy schwanenlied szavakból vezeti le.[5]