Napjainkban a Hall-effektus egy olyan téma, amely aktuálissá vált a társadalomban, felkeltve minden korosztály és hátterű ember érdeklődését. Az idő múlásával a Hall-effektus a megbeszélések, viták és elmélkedések konvergenciapontjává vált különböző kontextusokban, legyen szó tudományos, munkahelyi vagy személyes szféráról. Hatása elérte azt a pontot, ahol feltétlenül el kell mélyednünk a Hall-effektus-ben, annak következményeiben és életünkre gyakorolt hatásában. Ebben a cikkben a Hall-effektus-hez kapcsolódó különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk, hogy jobban megértsük a hatókörét és a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt lehetséges következményeit.
A Hall-effektus Edwin Hall által 1879-ben felfedezett jelenség, mely szerint, ha egy vezetőben vagy félvezetőben áram folyik, és azt mágneses térbe helyezzük, akkor az áramot hordozó részecskékre (fémeknél elektron) Lorentz-erő hat, ami azzal jár, hogy a vezető két oldalán potenciálkülönbség lesz. Ezt a feszültséget Hall-feszültségnek nevezik.
A Hall-feszültség éppen akkora, hogy a töltéshordozókra ható Lorentz-erőt semlegesítse:
Az Ohm-törvénnyel összhangban definiálhatjuk a Hall-állandót: .
Ez esetben az előző képlet a következő alakot ölti:
Ha figyelembe vesszük a töltéshordozók kölcsönhatását a kristályrácsot képező atomokkal, a Hall-állandó módosulni fog (és így sokkal jobban egyezik a mért értékekkel)
Alkatrészként háromféle működési módú eszközzel találkozhatunk leggyakrabban: