Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a HOMO/LUMO-et, egy olyan témát, amely a világ minden tájáról felkeltette az emberek figyelmét. A HOMO/LUMO évek óta az érdeklődés és a kutatás tárgya, hatása a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a művészetekig számos területen megmutatkozik. Ahogy elmerülünk a HOMO/LUMO világában, új ötletekkel, izgalmas felfedezésekkel és lenyűgöző perspektívákkal találkozunk, amelyek minden bizonnyal mélyebb megértést és elismerést hagynak bennünk a téma iránt. Csatlakozzon hozzánk a HOMO/LUMO lenyűgöző felfedezéséhez, és fedezzük fel együtt mindazt, amit kínál nekünk.
A kémiában a HOMO és LUMO a molekulapályák egy bizonyos fajtáját jelölik, jelentésük rendre a legnagyobb energiájú betöltött molekulapálya (highest occupied molecular orbital), illetve a legkisebb energiájú be nem töltött molekulapálya (lowest unoccupied molecular orbital), a két betűszó az angol elnevezés kezdőbetűiből ered.
A HOMO és LUMO közötti energiakülönbséget HOMO–LUMO távolságnak is nevezik (HOMO–LUMO gap). A határmolekulapálya-elméletben a HOMO-t és LUMO-t néha határ-molekulapályának (FMO, Frontier Molecular Orbital) is szokták nevezni. E két határpálya közötti energiakülönbség felhasználható arra, hogy megjósolják belőle az átmenetifémek komplexeinek kötéserősségét és stabilitását, valamint oldatbeli színüket.[1]
A szerves félvezetőkben a HOMO energiaszint nagyjából megfeleltethető annak, mint a szervetlen félvezetők és kvantumpontok esetén a vegyértéksáv teteje. Hasonló analógia tehető a LUMO szint és a vezetési sáv alja között is.[2]
A fémorganikus kémiában a LUMO lebenyének mérete segít megjósolni, hogy hol következik be pí ligandumokra történő addíció.
A SOMO az egyszeresen betöltött molekulapálya (Singly Occupied Molecular Orbital) rövidítése, ilyen például a gyökökben a félig betöltött HOMO.[3] A rövidítés jelentheti a félig betöltött molekulapályát (semi occupied molecular orbital) is.