Guy de Maupassant

Guy de Maupassant
Élete
Született1850. augusztus 5.
 Franciaország, Tourville-sur-Arques
Elhunyt1893. július 6. (42 évesen)
 Franciaország, Passy
SírhelyMontparnasse-i temető
Nemzetiségfrancia
SzüleiGustave de Maupassant
Laure Le Poittevin
Pályafutása
Írói álneveGuy de Valmont, Joseph Prunier
Jellemző műfaj(ok)naturalizmus, realizmus
Első műveBoule de Suif
Fontosabb műveiLe Horla
KitüntetéseiVitet Prize
Guy de Maupassant aláírása
Guy de Maupassant aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Guy de Maupassant témájú médiaállományokat.

Henri René Albert Guy de Maupassant (Tourville-sur-Arques (Miromesnil kastély), 1850. augusztus 5. – Passy, 1893. július 6.) népszerű 19. századi francia író. A modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon. Gustave Flaubert segítette az írói pályára való felkészülését. Műveiben figyelemre méltó realizmusa, ugyanakkor megjelenik a fantasztikum és a pesszimizmus is. Aktív irodalmi karrierje csupán egy évtizedig tartott (1880-1890), ezalatt hat regényt, közel 300 elbeszélést, néhány útleírást és egy verseskötetet írt. Néhány év betegeskedés után, negyvenkettő évesen, elmegyógyintézetben hunyt el.

Élete

1850-ben született Felső-Normandiában, polgári családban, apja Gustave de Maupassant, anyja Laure Le Poittevin. Anyai nagybátyja, Alfred egyik barátja volt Gustave Flaubert, aki később nagy hatással volt Guy de Maupassant életére, írói fejlődésére is. 1856-ban született Hervé nevű öccse. Apja 1859-ben egy párizsi bankban kapott állást, Guy itt járt iskolába szülei 1860-as válásáig, mely apja kicsapongó élete miatt következett be. Ezután édesanyjával és öccsével a normandiai Étretat-ba költözött.

1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabadidejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. „Harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta lelkének atyjától, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni – és sokoldalúan műveltté lett. Úgy nevelkedett fel, hogy nyitott szemmel kell körülnézni a világban – és otthonossá vált a francia társadalom minden rétegében. Hittételként vallotta, s kezdettől végig gyakorolta, hogy világosan, szabatosan és szépen kell megfogalmaznia, amit megtudott emberekről és emberek közti kapcsolatokról. De hát mindehhez eleve nagyon tehetséges volt, csak úgy áradt belőle az elmondandó történet. Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró.” (Hegedűs Géza)

Flaubert-nél ismerkedett meg többek között Zolával és Turgenyevvel is. Első sikerét a Gömböc című elbeszélés hozta, amely a Médani esték (1880) című, hat író, köztük Zola egy-egy művét tartalmazó antológiában jelent meg, s melyet maga Flaubert is mesterműnek nevezett.

Elismert napilapokban és magazinokban (Le Figaro, Gil Blas, Le Gaulois, L'Écho de Paris) publikált rövidebb írásokat, elbeszéléseket. Első novelláskötete, a Tellier-ház 1881-ben jelent meg, két év alatt tizenkét kiadást ért meg, ennek bevételeiből építtetett egy házat Étretat-ban, ahol később barátaival a nyarakat töltötték. Első regénye, az Egy asszony élete (Une vie) 1883-ban jelent meg, Tolsztoj értékelése szerint a francia szépirodalom legnagyobb műve a Nyomorultak óta.

Maupassant műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik.

Sokat utazott (Algéria, Olaszország, Anglia, Franciaországon belül Bretagne, Auvergne). A "Bel-Ami" (Szépfiú) nevű, 1885-ös regénye után elnevezett hajóján tengeri körutazást is tett, erről is írt. Utolsó éveit betegen töltötte, egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban.

Művei

Regények

Novelláskötetek

Fontosabb novellák

  • A bárónő (La baronne, 1887)
  • A csavargó
  • A gyónás (La Confession, 1883)
  • A hagyaték
  • A könnyű halál (L'endormeuse, 1889)
  • A rendjel (Décoré !, 1883)
  • A Tellier-ház (La maison Tellier, 1881)
  • A végrendelet (Le testament, 1882)
  • Az a disznó Morin! (Ce cochon de Morin, 1882)
  • Az államcsíny (Un coup d'État, 1883)
  • Az esernyő (La parapluie, 1884)
  • Az ékszer
  • Az ördög (Le diable, 1886)
  • Az örökség (L'héritage, 1884)
  • Céltalan szépség
  • Ékszerek (Les bijoux, 1883)
  • Gombostűk (Les épingles, 1888)
  • Gömböc (Boule de suif, 1880)
  • Horla (Le Horla, 1886, 1887)
  • Idill (Idylle, 1884)
  • Jules bácsi (Mon oncle Jules, 1883)
  • Két jó barát (Deux Amis, 1883)
  • Latinoktatás (La question du latin, 1886)
  • Miss Harriet
  • Ócskaságok
  • Öngyilkosságok (Suicides, 1880)
  • Ordas anyó (La mère sauvage, 1884)
  • Párbaj
  • Párizsi kaland (Une aventure parisienne, 1881)
  • Pincér, egy pohár sört! (Garçon, un bock !..., 1884)
  • Simon apja (Le papa de Simon, 1879)
  • Üres tanácsok
  • Yvette (Yvette, 1884)

Magyarul

1919-ig

1920–1944

1945–1989

1990–

Guy de Maupassant művei (Európa, Bp., 1978-1980), 6 kötetben

Írói álnevei

Maupassant néhány írását álnéven publikálta. A következő neveket használta: Joseph Prunier (első elbeszélése, La Main d’écorché, 1875); Guy de Valmont (1876 és 1878 között); Chaudrons-du-diable (1880-ban a Gil Blas augusztus 20-i számában); Maufrigneuse (1881 és 1885 között a Gil Blas folyóiratban, mivel már szerződésben állt a Le Gaulois-val. A nevet Balzac Emberi színjátékának egyik alakja ihlette).

Filmadaptációk

Maupassant művei a francia elbeszélők között az egyik legtöbb film- és televíziós feldolgozással rendelkezők közé tartoznak. Az első, 1909-es film (The Son’s Return, D. W. Griffith rendezése) óta több mint 130 mozi- és televíziós feldolgozást tartanak számon. Néhány ezek közül:

Több műve felhasználásával készült jelentősebb filmek:

Jelentősége

„Oly szigorúan klasszikus a vonalvezetése, mint a régi francia és olasz novellistáké, tiszta epikus, csak az események elmondására szorítkozik. Ha mulatságos történetet beszél el, ő maga közben sosem tréfál, stílusának egy arcizma sem rándul meg (...)” (Szerb Antal)

„Regényírónak is kitűnő volt. (...) Igazi műfaja azonban a novella. Röviden, olykor alig néhány oldalon ábrázol mosolyogva tragikus helyzeteket és reménytelen embereket.” (Hegedűs Géza)

„Maupassant-t a maga korában és utána is még évtizedekig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illik fiatal lányoknak olvasni. Ma már nem tekintjük művelt fiatal leánynak, aki nem olvassa Maupassant-t. Hiszen senki nem tanít úgy a szerelem szépségére és a szerelem veszélyeire.” (Hegedűs Géza)

„Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. (...) Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.” (Hegedűs Géza)

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok
  2. ↑ http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2792 Tíz év az örökléthez: MAUPASSANT
  3. ↑ a b c http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag139.htm Világirodalmi arcképcsarnok

Fordítás

Források

További információk

Fájl:Wikisource-logo-hu.svg A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak Guy de Maupassant témában.
Nemzetközi katalógusok