Gondolattérkép

Ebben a cikkben a Gondolattérkép lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, elemezve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A modern társadalomra gyakorolt ​​hatásától a történelemben való jelentőségéig a Gondolattérkép alapvető szerepet játszott egyéni és kollektív fejlődésünkben. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni annak időbeli alakulását, a kezdetektől napjainkig, és reflektálunk a jövőbeni fontosságára. Multidiszciplináris megközelítéssel a Gondolattérkép-et különböző nézőpontokból közelítjük meg, kiemelve annak relevanciáját olyan területeken, mint a kultúra, a politika, a tudomány és a technológia. Kétségtelen, hogy a Gondolattérkép továbbra is érdeklődésre számot tartó és vitatéma ma is, és ezen a cikken keresztül szándékunkban áll elmélyülni annak jelentésében és jelentőségében a mai társadalomban.

A gondolattérképezés (angolul mind mapping) egy vizuális kommunikációs technika, amely az emberi gondolkodás sajátosságaihoz illeszkedve jobb feldolgozást (megértést, meg- és lejegyzést) tesz lehetővé, mint a hagyományos módszerek. A gondolattérkép (mind map) olyan tanulást és gondolkodást hatékonyabbá tevő módszer, amely az agy kapacitásának jobb kihasználásán alapul. A módszer bevezetése Tony Buzan nevéhez fűződik, aki pedagógiai kutatásai során találta rendkívül hatékonynak az oktatási anyag ilyen formában történő átadását. Később számos publikációban népszerűsítette (többek között a BBC támogatásával).

Hatékonyságának lényege

Az emberi gondolkodás és a sikeres tanulás az asszociációkra épül. Az egyik dolog felidézi a másikat. Eredményesebb a tanulás, ha az új anyagot eddigi ismereteink rendszerébe illesztjük be. Másrészt a verbális ismeretek képi megjelenítése egyszerre mozgósítja mindkét agyféltekét.

Tanulás során az aktív, személyes részvétel segíti a figyelem fenntartását, a tananyag önálló feldolgozása és saját gondolatainkra történő lefordítása még sikeresebbé teszi. Ugyanakkor jelentős szerepe van az új ismeret elemeiből a lényeg kiemelésének, csoportosításának, és térbeli helyük és kapcsolataik rögzítésének is. A gondolattérkép ezen módszereket ötvözi. E szabályszerűségeket felismerve számos egyéb tanulási módszer is született, többek között a PQ4R.

Ezen módszer különösen nagy segítségére szolgál a magas intellektusú, tanulási nehézségekkel küszködő, diszlexiásoknak.

Miután az ő agytevékenységük hangsúlyosabban érzelmi és intuitív kötődésű, a tananyag megjegyzését elősegíti az ábrák, színek, formák, struktúrák felvonultatása.

Felépítése

  1. A gondolattérkép tárgya központi helyen van
  2. A fő témák a központból ágaznak ki
  3. Az ágak csomópontokba majd a központba kapcsolódó szerkezetet formálnak
  4. Különféle színek, kódok, kiemelések, dimenziók tehetik szemléletesebbé

Források

További információk

Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!