Gibbonfélék

Mai cikkünkben a Gibbonfélék lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez a téma az évek során érdeklődés és elemzés tárgyát képezte, ma pedig ennek különböző dimenzióit és aspektusait kutatjuk. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a popkultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Gibbonfélék kitörölhetetlen nyomot hagyott az életünkben. Reméljük, hogy ezzel a cikkel megvilágítjuk ezt a témát, és szélesebb és mélyebb betekintést nyújtunk abba, hogy mit jelent számunkra a Gibbonfélék. Készülj fel, hogy elmerülj egy olyan utazásban, amely meglepetéseket, elmélkedéseket és új ismereteket ígér a Gibbonfélék-ről.

Gibbonfélék
Fehérkezű gibbon (Hylobates lar)
Fehérkezű gibbon (Hylobates lar)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Gibbonfélék (Hylobatidae)
Gray, 1870
Nem
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gibbonfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gibbonfélék témájú médiaállományokat és Gibbonfélék témájú kategóriát.

A gibbonfélék (Hylobatidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a főemlősök (Primates) rendjébe tartozó család. Fejlődésük vonala mintegy 18 millió éve vált külön az emberfélék (Hominidae) családjáétól. A régészek Afrikától (Aelopithecus, Micropithecus) Európán (Pliopithecus) át Kínáig (Dionysopithecus) számos olyan, 15–33 millió éves koponyatöredéket és fogat találtak, amelyeket felépítésük alapján ősgibbon maradványnak tartottak/tartanak, de a perdöntőnek számító végtagleletek hiányoznak, így ezen ősmajmok besorolása kétséges.

Előfordulásuk

Valamennyi fajuk Ázsia déli felén (Dél-Ázsia, Dél-Kína és Délkelet-Ázsia) honos.

Valódi erdei állatok, tesfelépítésük teljesen az erdei élethez alkalmazkodott.

Megjelenésük, életmódjuk

Sapkás gibbon (Hylobates pileatus)

Közepes nagyságú, tehát az emberszabásúaknál kisebb, fán élő fajok. A legtöbb faj testtömege 5–7 kg, csak a sziamangok nagyobbak. A többi majomtól eltérően nincs ülőgumójuk. Szőrzetük sokkal tömöttebb, mint a többi főemlősé. Karjaik feltűnően hosszúak; a kar- és testhossz hányadosa elérheti a 2,6-et (az embernél ez az arány csupán 1,48). Ha testüket egyenesen tartják, ujjaik a földig, de legalább a bokájukig érnek, amiért hosszúkarú majmoknak is hívják őket. Farkuk nincs. Hangkészletük rendkívül gazdag. Agyuk anatómiailag rendkívül fejlett, de intelligenciájukat csak keveset vizsgálták.

Többnyire vegyes táplálkozásúak, de étlapjukon zömmel gyümölcsök szerepelnek.

Az emberszabású majmok közül csak ők élnek monogám kapcsolatokban (máig hevesen vitatják, hogy az ember is ilyen faj-e). A gibbonok párkapcsolata egész életre szól, az özvegy csak nagyon ritkán talál új párt. A párok együtt járják az erdőt, amelynek egy részét territóriumként uralják.

A legtöbb gibbonfaj veszélyeztetett. Ennek fő oka élőhelyük megfogyatkozása és feldarabolása, de eltűnésükből kiveszi a részét a vadászat és az állatkereskedelem is.

Rendszerezés

(Egyes rendszerek az összes gibbont a Hylobates nembe sorolják.)

A családba 4 élő nem és 18 faj tartozik:

  • Symphalangus (Glover, 1841) – 1 faj, 50 euploid kromoszómával;
    • Sziamang (Symphalangus syndactylus) más néven (Hylobates syndactylus)

Források