Gamlarætt

Ebben a cikkben a Gamlarætt lenyűgöző világát tárjuk fel, és fedezzük fel társadalmunkra gyakorolt ​​hatását. A Gamlarætt eredetétől jelenlegi fejlődéséig érdeklődés és vita tárgya volt. A történelem során a Gamlarætt jelentős szerepet játszott az emberi élet különböző területein, befolyásolva hiedelmeinket, viselkedésünket és kapcsolatainkat. Mély és átgondolt elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Gamlarætt különböző aspektusait és relevanciáját a mai világban. Történelmi gyökereitől a jövőbeli vonatkozásaiig ez a cikk teljes és áttekintő képet kíván nyújtani a Gamlarætt-ről és annak fontosságáról a mai kultúrában és társadalomban.

Gamlarætt
Közigazgatás
Ország Feröer (Dánia)
RégióStreymoy régió
SzigetStreymoy
Népesség
Teljes népességnincs állandó lakosság +/-
Földrajzi adatok
IdőzónaGMT, UTC+0
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 61° 57′ 41″, ny. h. 6° 49′ 05″61.961341°N 6.817971°WKoordináták: é. sz. 61° 57′ 41″, ny. h. 6° 49′ 05″61.961341°N 6.817971°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Gamlarætt témájú médiaállományokat.

Gamlarætt egy új kompkikötő Feröeren, Streymoy nyugati partjának déli részén. Nem lakott hely, így nem tartozik Feröer települései közé. Tőle északra Velbastaður, délre Kirkjubøur a legközelebbi település.

Közlekedés

A 60-as járat útvonala

A Strandfaraskip Landsins, Feröer közösségi közlekedési társasága innen üzemelteti a 60-as kompot a nyugati irányban fekvő Hestur és Sandoy északi kikötője, Skopun felé. Az új kikötő létesítése lerövidítette a tengeri utat Tórshavnból, ahonnan a 101-es busszal közelíthető meg.

2004-ben megvalósíthatósági tanulmányt rendeltek a Streymoy és Sandoy között létesítendő Sandoyartunnilin tenger alatti alagútról; a vizsgálat 2005-ben készült el. A kompközlekedést kiváltó alagút 10,5 km hosszú lenne, és Gamlarættnál csatlakozna Streymoy úthálózatához.[1] A munkálatok várhatóan 2011-ben kezdődnek.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ Sandoyartunnilin (feröeri nyelven) (PDF). Landsverk, 2007. június. . (Hozzáférés: 2009. április 17.)
  2. ↑ Sandoyartunnilin (feröeri nyelven). Landsverk. . (Hozzáférés: 2009. április 17.)