Fizikai inga elnevezést használunk minden olyan merev testre, ami rögzített tengely körül a nehézségi erő hatására elfordulhat, és lengő mozgást végezhet. Ez akkor valósulhat meg, ha a forgástengely nem megy át a test tömegközéppontján, és nem függőleges.
A mozgás paramétereit a merev testek rögzített tengely körüli forgását leíró forgásegyenlet alapján lehet meghatározni:
M = I β {\displaystyle M=I\beta } ,ahol M {\displaystyle M} a nehézségi erő forgatónyomatéka az adott tengelyre, I {\displaystyle I} a merev test adott tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka, β {\displaystyle \beta } a szöggyorsulás.
A nehézségi erőnek a vízszintes tengelyre vonatkozó forgatónyomatéka az ábra jelöléseivel:
M = − m g L sin θ {\displaystyle M=-mgL\sin \theta } ,ahol m {\displaystyle m} a test tömege, g {\displaystyle g} a földi nehézségi gyorsulás, L {\displaystyle L} a tömegközéppont és a forgástengely távolsága, θ {\displaystyle \theta } az a szög, amit a tömegközéppontot és a forgástengelyt összekötő egyenes a függőlegessel bezár. Ez a szög jellemzi a test helyzetét az egyensúlyi helyzethez képest. A negatív előjelet úgy értelmezhetjük, hogy a szögkitérés és a forgatónyomaték ellentétes irányúak. Az ábrán a kitérés jobbra nő, miközben a nehézségi erő balra forgat.
A szöggyorsulás a szögkitérés idő szerinti második deriváltja:
β = d 2 θ d t 2 {\displaystyle \beta ={\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}} .A merev test forgását meghatározó forgásegyenlet tehát egy másodrendű differenciálegyenlet:
I d 2 θ d t 2 = − m g L sin θ {\displaystyle I{\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}=-mgL\sin \theta } .A matematikai ingánál is alkalmazott közelítés, amikor az egyenlet megoldását kis kitérések esetén keressük. Ebben az esetben a szinuszfüggvényt közelíteni lehet magával a szöggel:
sin θ ≈ θ {\displaystyle \sin \theta \approx \theta } .Ezt a közelítést alkalmazva átrendezés után kapjuk:
d 2 θ d t 2 + m g L I θ = 0 {\displaystyle {\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}+{\frac {mgL}{I}}\theta =0} .Bevezetve a következő jelölést:
ω = m g L I {\displaystyle \omega ={\sqrt {\frac {mgL}{I}}}} ,az egyenlet a következő alakra hozható: d 2 θ d t 2 = − ω 2 θ {\displaystyle {\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}=-\omega ^{2}\theta } .
Ez az egyenlet a harmonikus rezgőmozgást végző test mozgásegyenlete. A fizikai inga mozgása tehát kis kitéréseknél ω {\displaystyle \omega } körfrekvenciájú harmonikus rezgőmozgásnak tekinthető.
A vízszintes tengely körül szabad lengéseket végző inga periódusideje kis kitérések esetén:
T = 2 π I m g L {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {\frac {I}{mgL}}}} .Adott fizikai ingához található olyan matematikai inga, amelynek a lengésideje megegyezik az adott fizikai inga lengésidejével. A korábbi jelöléseket megtartva és bevezetve az inga l 0 {\displaystyle l_{0}} redukált hosszát:
l 0 = I m L {\displaystyle l_{0}={\frac {I}{mL}}} ,a matematikai inga analógiájára a periódusidő átírható:
T = 2 π l 0 g {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {\frac {l_{0}}{g}}}} .Ha a forgástengely nem vízszintes, hanem azzal ψ {\displaystyle \psi } szöget bezáró, akkor a nehézségi erőnek a megfelelő komponensével kell számolnunk. A forgatónyomaték a következő lesz:
M = − m g L sin θ cos ψ {\displaystyle M=-mgL\sin \theta \cos \psi } .A periódusidő ennek megfelelően:
T = 2 π I m g L cos ψ {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {\frac {I}{mgL\cos \psi }}}} .Széleskörűen elterjedt alkalmazás az időmérés ingaórával. A 2 másodperc periódusidejű ingát másodpercingának hívják, ennek hossza ~1 m. (Az 1 m hosszú matematikai inga periódusideje 2,006066 s). Az ingaórákban előszeretettel alkalmazzák a másodpercingát, mivel ez az inga minden kilendülésnél egyszer elmozdítja a másodperc mutatót. Az ingaórák a súrlódás következtében pontatlanok lesznek.
A g nehézségi gyorsulás változóként szerepel az inga lengésidejének képletében, ez azt jelenti, hogy az inga frekvenciája a Föld különböző pontjain eltérő lesz. Így például, ha egy ingaóra pontosan jár Glasgowban (ahol a g = 9,915 63 m/s²) és ezt az órát elvisszük Kairóba, (ahol g = 9,793 17 m/s²), az inga hosszát 0,23%-kal meg kell rövidíteni
Az inga ennélfogva alkalmas a földmérésben a helyi gravitáció mérésére a Föld bármely pontján – ezt gravimetriának hívják.
Csaknem függőleges tengelyű - úgynevezett horizontális - ingát használtak az első szeizmográfokban a földrengések mérésére. Az inga lengésideje - a fentebb tárgyalt nem vízszintes tengelyű lengéseknél láthatóan - változik, ha megváltozik a vízszintessel bezárt szög. A földrengés következtében megváltozó szög miatt a műszer mutatójának mozgásához tartozó periódusidő megváltozik, ezt egy dobra felcsévélt szalagra rajzolta a műszer.
Ahogy először Maximilian Schuler igazolta 1923-ban írt, klasszikussá vált dolgozatában, hogy egy inga, melyenek periódusideje pontosan megegyezik egy hipotetikus mesterséges holddal, mely a Föld felszine magasságában kering (ez ~84 perc) a Föld középpontja felé fog mutatni, ha az alapja hirtelen elmozdul. Ez az alapelve a Schuler-hangolásnak, melyet minden inerciális vezérlés tervezésénél figyelembe kell venni, amely a Föld közelében működik, tehát például repülőgépeken vagy hajókon.
Két csatolt inga kettős ingát alkot. Sok fizikai rendszert lehet modellezni csatolt ingával. Bizonyos feltételek mellett ezek a rendszerek a kaotikus mozgás szemléltetésére is alkalmasak.
Ingát gyakran látni játszótereken. A hinta egy bizonyos fajta parametrikus lengőrendszer. Hintákkal szoktak kiegészíteni körhintákat is a nagyobb élmény kedvéért.
Az inga hasonlóan viselkedik, mint egy rugó-tömeg rendszer. Néhány esetben (például mozdonyoknál) a kocsiszekrény vízszintes irányú rugózását ingás felfüggesztéssel helyettesítik.
Nemzetközi katalógusok |
---|