Ez a cikk a Fiddler’s Green témával foglalkozik, amely az idők során különböző tudományágak érdeklődésének és tanulmányozásának tárgya volt. A Fiddler’s Green jelentős hatást gyakorolt a társadalom, a kultúra és a történelem különböző aspektusaira, nyomot hagyva az emberek életében és a közösségek fejlődésében. Egy részletes elemzésen keresztül a Fiddler’s Green-et körülvevő különböző dimenziók és perspektívák feltárásra kerülnek, átfogó és gazdagító látásmódot kínálva az olvasónak a ma oly aktuális témáról. Kutatások, tanúvallomások és szakértői vélemények összeállításával a cél az, hogy hozzájáruljunk a Fiddler’s Green megismeréséhez és megértéséhez, biztosítva az olvasó számára a szükséges eszközöket az elmélkedéshez és az üggyel kapcsolatos saját ítéletalkotáshoz.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Fiddler’s Green egy elképzelt hely, egyfajta mennyország, túlvilág, vagy menedék a tengerészlegendákban ahol mindig jókedv uralkodik, örökké játszó hegedűvel és táncosokkal akik soha nem fáradnak ki.
Fiddler’s Green (szó szerint fordítva a Hegedűs földje, vagy a Hegedűs zöldje) megtalálható a régi ír legendákban, ahol egy tengerész aki egy evezővel a vállán járja a világot addig, míg nem bukkan olyan emberekre, akik megkérdik, mi az, amit cipel.[1] A legenda eredetét az Encyclopedia of Things that Never Were könyve Homérosz Odüsszeiájában keresi, melyben Odüsszeusznak a jóslat szerint egyetlen módja, Poszeidón kiengesztelésére és a boldogság elérésére, hogy vesz egy evezőt és addig megy, míg egy földön meg nem kérdezik tőle mit visz, és ott áldozatot mutat be a tengeristennek.
A World Wide Words szerint[2] abban különbözik a hagyományos mennyországtól, hogy a Fiddler’s Green a földön van, és ide azok a tengerészek kerülnek, akik a parton halnak meg. A luxus és semmittevés mitikus országának írja le, korlátlan rumellátással, nőkkel és dohánnyal.
Az Egyesült Államok hadseregének (US Army) egyik híres balladája is így kezdődik.
A szerző ismeretlen. Először 1923-ban adták ki a US Cavalry Manual-ban, de eredete, hogy milyen századokkal idősebb forrásból meríthetetett az alkotó, máig tisztázatlan.