Felix Baumgartner | |
Felix Baumgartner B.A.S.E. 502 | |
Született | 1969. április 20. (54 éves) Salzburg, (Ausztria) |
Beceneve | „Fearless Felix” |
Állampolgársága | osztrák |
Nemzetisége | osztrák |
Élettársa | Mihaela Rădulescu |
Foglalkozása | |
Kitüntetései | Laureus World Sports Award for Action Sportsperson of the Year (2013) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Baumgartner témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felix Baumgartner (becenevén „Fearless Felix”, Rettenthetetlen Félix; Salzburg, 1969. április 20. –) osztrák ejtőernyős, helikopterpilóta, a United States BASE Association „B.A.S.E. 502” néven regisztrált többszörös világrekorder bázisugrója, aki élete során több mint 2500 ugrást hajtott végre. Világhírű extrém sportoló, aki különösen híres veszélyes mutatványairól, melyeket pályafutása során teljesített. Ő az első ember, aki ejtőernyős ugrás során átlépte a hangsebességet. 2012. október 14-én 39 045 méterről ugrott ki, 1342,8 km/h sebességgel zuhant a Föld felé a hangsebesség 1,24-szeresét elérve, 4 perc 19 másodpercet töltött szabadesésben, és végül sikeresen földet ért. Ezzel a teljesítményével a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Mivel a levegőben tartózkodás a szenvedélye, szerzett repülési engedélyt hőlégballonra, 2006 óta van helikopter vezetői engedélye, hivatalos európai és az USA-ra érvényes repülési engedélye is van. Többnyire Ausztriában, Svájcban és az USA-ban él. Jól beszél angolul és még más idegen nyelveken is. Hobbija a hegymászás, ökölvívás, motorozás, repülés.
Egyik legnagyobb teljesítménye a hajtómű és jármű használata nélküli, szénszálas szárnnyal történő szabadeséses repülés a La Manche-csatorna felett. 2003. július 31-én szélsőséges időjárási körülmények között ugrott ki az angliai Dover felett a repülőből 9700 méter magasságból. Elért sebessége 354 km/óra volt és a 34,4 kilométer hosszúságú utat 6 perc alatt tette meg a franciaországi Calais-ig. Baumgartner legjelentősebb vállalkozása 2012-ben, amelyre öt évig készült, a Red Bull Stratos küldetés volt, amelyben a hangsebesség határának szabadesés közbeni átlépésére készült. Küldetése sikeres volt. Nevét 2017. január 12-től a 239716 Felixbaumgartner = (2009 BF12) nevű kisbolygó őrzi.
„ | A levegő az igazi otthonom. | ” |
– Felix Baumgartner |
Édesanyja Eva Baumgartner, édesapja Felix Baumgartner. Van egy öccse Gerard, aki 1971-ben született. Salzburgban nőtt fel, középiskolai tanulmányait egy műszaki iskolában folytatta és ennek elvégzése után motorszerelőként dolgozott. Már kisgyermekként is arról ábrándozott, hogy repülni és ejtőernyőzni fog. 16 éves alig múlt, amikor elkezdett ejtőernyőzni tanulni, első ugrására 1986. augusztus 23-án került sor. 18 évesen az osztrák hadsereg kötelékébe került, és tanult a Heeressport- und Nahkampfschule-ban, (jelenleg Jagdkommando), majd mint harckocsivezető, ejtőernyős és helikopterpilóta teljesített szolgálatot és szerzett nagy gyakorlatot a különösen veszélyes és nagy magasságokból való leugrásokban. Itt gyakorolta be a kis területű célzónákba történő pontos leérkezést, ami a bázisugrásoknál rendkívül fontos a biztonságos földetéréshez. Ebben az időszakban csatlakozott Bécsújhelyen egy bokszklubhoz és nyert meg több mérkőzést, többek között 1992. május 8-án a horvát Dinko Porobija ellen, akit kiütéssel legyőzött. 1995-ben találkozott a texasi Tracy Lee Walkerrel, akitől megtanulta a bázisugrás minden fortélyát. Bázisugró karrierje 1997-ben kezdődött, amikor Világbajnoki címet szerzett Bridge Day-en bázisugrásban, összetettben Nyugat-Virginiában (USA). A Red Bull csapatához 1988-ban csatlakozott, mint bázisugró. A következő nagy ugrása a Kuala Lumpur-i Petronas-ikertorony tetejéről való leugrás volt, ezzel megszerezve az épületből elvégzett legmagasabb ejtőernyős ugrás rekordját. Érdekesség, hogy ő tartja a világ legalacsonyabb bázisugrásának rekordját is, amikor ugyanebben az évben a Rio de Janeiro-i Megváltó Krisztus szobrának 95 láb (29 m) magasságban kinyúló karjáról ugrott le. Az ugrás heves vitákat váltott ki a bázisugrók körében, akik felhívták a figyelmet arra, hogy ugrásának magasságát Baumgartner a szobor magasságában jelölte meg, ugyanakkor jóval a szobor alatt, annak a meredélynek a mélyén ért talajt, aminek a szélén a szobor áll, továbbá, hogy ezt az ugrást korábban, különösebb hírverés nélkül mások is végrehajtották. 2003-ban a világon elsőként egy speciális szénszálas szárnnyal átsiklott a La Manche-csatornán. 2004-ben Franciaországban az újonnan épült Millau-i völgyhíd tetejéről ugrott le elsőként. 2005-ben kezdte meg a Red Bull csapatával a felkészülést a sztratoszférikus szabadesés végrehajtására, amely az emberi repülés határainak kibővítését célozta meg. Példaképe és barátja Joe Kittinger, akit hősként tisztel. A küldetés sikeres végrehajtása után a sportoló bejelentette, hogy visszavonul és a továbbiakban, mint helikopterpilóta szeretne dolgozni. Tervezi egy könyv megírását is, ami 2013-ban jelenik majd meg.
A világrekord-kísérletben, amelyre a sportoló már 2005-től készült, Baumgartner és csapata küldetést látott. Az ugrás lehetőséget kínált arra, hogy adatokat gyűjthessen az űrhajósok és a pilóták vagy az esetleges űrturisták életmentésének fejlesztéséhez, az emberi test sztratoszférában való viselkedésének tanulmányozásához. Rendkívül fontos ugyanis, hogy az űrből történő visszaérkezést biztonságossá tegyék az űrhajók legénysége számára, hiszen előfordulhat az, hogy katapultálniuk kell és ebben a vészhelyzetben egy szál űrruhában kiérkezni a sztratoszférába életveszélyes dolog. A korábbi években számos baleset előfordult, amelyben a pilóta meghalt.
Baumgartner elődje, Joseph Kittinger 1960. augusztus 16-án 31 300 méter (102 800 láb) magasból ugrott le, és négy perc, harminchat másodperc hosszan zuhant, elérve a 988 km/h-s (614 mph) sebességet. A kísérletet az új-mexikói Roswellben hajtották végre, ahol ideális körülményeket tudtak teremteni hozzá. A tervezett ugrás 120 000 láb, kb. 36,5 km magasságban kellett hogy történjen, melynek során a pilóta 40 másodperc alatt 1110 km/óra sebességre gyorsul majd fel, ezzel szemben 39 045 méteren ugrott le.
Az első rekordkísérletet 2012. október 9-re tervezték, helyi idő szerint 11:42-re, de az erős szélben a 834 497 köbméter térfogatú ballon biztonságos felfúvása meghiúsult, mivel a szél elcsavarta a ballont. A ballon csúcsánál 40 km/h-t is elérő széllökéseket mértek, pedig a szélsebesség nem haladhatja meg az 5 km/h-s sebességet. Emiatt a következő kísérletet vasárnapra október 14-re tették át, a halasztás mindannyiuk türelmét próbára tette, de a biztonság érdekében nem tehettek mást. Az ugrást követő sajtótájékoztatón Brian Utleya, a FAI rekordhitelesítő képviselője jelentette be, hogy Baumgartner 1342,8 kilométer/órás sebességet (Mach 1,24) ért el, és ezzel átlépte a hangsebességet. A pilóta a 39 045 méter magasból 4 perc 20 másodperc alatt zuhant le, szabadesésben megtéve 36 529 métert.
A szó az ejtőernyőzésben és a repülésben az aerodinamikai fékfelületek és kormányfelületek érvényesülése nélküli szabad zuhanást jelenti. Nem szükségképpen függőlegesen, mert a tárgynak lehet oldalirányú mozgása is, aminek hatására a zuhanási pálya parabola, vagy még inkább egy ballisztikus pálya. A tárgyra hat a levegő ellenállása, ami a mozgását fékezi.
Ezzel szemben a fizikai szabadesés az az állapot, amikor egy tárgyra kizárólag a Föld gravitációs ereje hat, és a tárgy annak engedelmeskedve mozog. Ilyen állapot csakis vákuumban jöhet létre. A levegőben azért nem, mert a légellenállás már egy második erő a gravitációs erő mellett, ami módosítja a tárgy pályáját, sebességét, és így a helyzet nem felel meg a definíciónak.
Nemzetközi katalógusok |
---|