Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Falerisztika hatását a kortárs társadalomra. A Falerisztika érdeklődés és vita tárgya a tudás különböző területein, a társadalomtudományoktól a technológiáig. Hatása túlmutat a földrajzi és kulturális határokon, és relevanciája folyamatosan változik. Ezeken az oldalakon végig fogjuk elemezni azokat a különböző szempontokat, amelyek a Falerisztika jelenlétét a jelenlegi valóságunkban, valamint a jövőre vetítik. Az eredetétől a gyakorlati vonatkozásaiig egy olyan mély elemzésbe fogunk beleásni, amely egy olyan témára igyekszik rávilágítani, amely annyira releváns, mint amilyen a jelenkorban megkerülhetetlen.
A falerisztika más néven rendjel- és kitüntetéstan (a görög ta falara kifejezésből) a kitüntetésekkel, azok közül a ruházaton viselt formákkal foglalkozó történeti segédtudomány.
Az ógörög nyelvben a „τά φάλαρα” kifejezés kör- vagy félhold alakú nemesfém bevonatú plakettet jelölt, amelyet eredetileg a harci lovak szügyére helyeztek gazdájuk harci sikereinek elismerésére.[1] Ebből alakult ki Rómában a „phalera“ szó, már elsősorban a harcosok mellkasán viselt katonai kitüntetések jelzésére.
A modern történettudomány kialakulása során sok történész érdeklődését felkeltette a kitüntetések, rendjelek története is, különösen a lovagrendekkel összefüggésben. Jelentős korai képviselője volt a falerisztikának Julius Gottlieb Iversen oroszországi tudós a 19. században, vagy Magyarországon kisfaludi Kassics Ignácz.[2] A falerisztika szót e történeti segédtudomány megnevezésére Kristian Turnwald és Oldřich Pilc alkotta meg 1936-ban, egyben elhatárolva ezt a területet a testvértudományoktól, a numizmatikától és a heraldikától.[3]