Fabian Gottlieb von Bellingshausen

Fabian Gottlieb Thaddeus von Bellingshausen
Az Antarktisz szárazföldjének felfedezője
Az Antarktisz szárazföldjének felfedezője
Született1778. szeptember 20.
Saaremaa
Meghalt1852. január 25. (73 évesen)
Kronstadt
SírhelyKronstadt
Állampolgárságaorosz
NemzetiségeBalti német
FegyvernemCári haditengerészet
Szolgálati ideje1797-1852
RendfokozataAdmirális
EgységeOrosz flotta
CsatáiVárna (Bulgária) 1829
Kitüntetései
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Order of St. George, 4th class
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Saint Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class with imperial crown
  • Bath-rend
  • Szent Lajos Lovagrend
  • Szent Vlagyimir-rend
Iskolái
  • Morszkoj kagyetszkij korpusz
  • Szentpétervári Haditengerészeti Főiskola
A Wikimédia Commons tartalmaz Fabian Gottlieb Thaddeus von Bellingshausen témájú médiaállományokat.
A Bellingshausen család címere Orosz emlékérem az első orosz déli-sarkvidéki expedíció tiszteletére

Fabian Gottlieb Thaddeus (Faggyej Faggyejevics) von Bellingshausen (oroszul: Фаддей Фаддеевич Беллинсгаузен; (Lahhetagge birtok, Saaremaa, 1778. szeptember 20.Kronstadt, 1852. január 25.) balti német tengerész felfedező, a cári orosz haditengerészet tisztje volt. Ő látta meg először az Antarktisz szárazföldjét.

Élete és munkássága

Balti német nemesi családban született. Már 11 éves korában felvették a kronstadti tengerészeti hadiiskolába. 1797-ben az orosz haditengerészet zászlósa lett. 1803 és 1806 között a Nagyezsda nevű hajón szolgált és részt vett az első orosz világkörüli hajóúton Adam Johann von Krusenstern parancsnoksága alatt. Ezután kapitányi rangot kapott és a balti, majd a fekete-tengeri orosz flotta több hajójának a parancsnoka volt.

1819-ben bízták meg az I. Sándor orosz cár által kezdeményezett orosz déli-sarki expedíció vezetésével. A 935 tonnás Vosztok hajó kapitányaként, az 530 tonnás Mirnij ellátóhajó kíséretében augusztusban hajózott ki Kronstadtból. Az odafelé vezető úton feltérképezte a Tuamotu-szigeteket és Macquarie-szigetet. Az összesen 751 napig tartó út során 29 új szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon és a Déli-sarkvidék környékén, és 1820. január 28-án elsőként látta meg az antarktiszi szárazföldet a d. sz. 69° 21′ 28″, ny. h. 2° 14′ 50″-69.357777777778, -2.247222222222269.357778°S 2.247222°W ponton (mintegy 20 mérföldre a parttól). A következő napokban többször újra látták, sőt hajóikkal egészen meg is közelítették a kontinenst. A kutatómunka során az expedíció hatszor lépte át a déli sarkkört és körülhajózta az Antarktiszt. Bellingshausen James Cook után a második volt, aki eljutott ilyen messze délre. 1820 augusztusában átlépte a déli szélesség 70. fokát és ezzel sikerült az Antarktiszt délebbi útvonalon körülhajóznia, mint Cooknak.

1821-ben fedezte fel és nevezte el az Antarktiszi-félsziget előtt az I. Sándor-szigetet és az I. Péter-szigetet. Az előbbit ő a szárazföld részének tartotta és eredetileg I. Sándor-partnak hívta, de a vastag jég alatt fekvő területről 1940-ben kiderült, hogy az tulajdonképpen sziget.

1821. augusztusi hazatérése után előléptették, majd 1828-ban altengernaggyá nevezték ki. 1829-ben részt vett Várna ostromában az orosz–török háború (1828–29) során. 1839-ben lett a kronstadti erőd kormányzója. 1843-ban admirális lett.

Déli-sarkvidéki expedíciójának története először 1831-ben jelent meg orosz nyelven Szentpétervárott.

Emlékezete

Egy sor földrajzi helyet, illetve csillagászati objektumot neveztek el róla, így:

Külső hivatkozások

Fordítás