Ezói Köztársaság
A Ezói Köztársaság cikkben a témával kapcsolatos különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai relevanciáig. Elemezzük, hogy a Ezói Köztársaság hogyan hatott a társadalomra, és hogyan fejlődött az idők során. Ezenkívül megvizsgáljuk a Ezói Köztársaság körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, teljes és kiegyensúlyozott áttekintést nyújtva erről a témáról. A cikkben végig fogunk ásni olyan konkrét szempontokat, amelyek segítenek megérteni a Ezói Köztársaság jelentőségét és hatását különböző területeken. Kritikus és reflektív megközelítéssel arra törekszünk, hogy olvasóinknak egy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Ezói Köztársaság-ről.
| Ezói Köztársaság Ezo Kjóvakoku | |||
| 1869. január 27. – 1869. június 27. | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Hakodate | ||
| Hivatalos nyelvek | japán, ainu | ||
| Vallás | sintoizmus, buddhizmus | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Államfő | Enomoto Takeaki | ||
| Államfő-helyettes | Macudaira Taró | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ezói Köztársaság Ezo Kjóvakoku témájú médiaállományokat. | |||
Az Ezói Köztársaság (蝦夷共和国, Ezo Kjóvakoku) egy rövid életű állam volt a mai Hokkaidó területén. A Bosin-háború idején alapították a Tokugava-ház hívei. A japán császári csapatok végül megsemmisítő vereséget mértek az állam haderejére és a köztársaság megszűnt létezni.
Előzmények
Miután Meidzsi császár támogatói az 1868–69-es Bosin-háborúban megsemmisítő vereséget mértek a sógunátus híveire, a sógun flottájának admirálisa, Enomoto Takeaki hajóival és több ezer katonával Hokkaidó szigetére menekült. Vele tartottak a francia katonai tanácsadók is, Jules Brunet vezetésével. Enomoto megpróbálta rábeszélni a császári udvart, hogy hagyják érintetlenül a szamuráj hagyományokat, ám nem járt sikerrel.[1]
Megalakulása
1868. december 15-én Hakodatéban kikiáltották az önálló Ezói Köztársaságot. Az új állam kormányát az Amerikai Egyesült Államok mintájára hozták létre, és Enomoto Takeakit választották meg elnöknek. Ez volt az első szabad választás Japánban, amelyet idáig feudális földesurak irányítottak. A köztársaság a hakadotei elöljárón, Nagai Naojukin keresztül szerette volna elérni, hogy a külföldi hatalmak elismerjék az új államot. A brit és francia kormányok hajlandóak voltak elismerni az Ezói Köztársaságot, a Meidzsi kormányzat azonban nem.
Az új állam saját zászlóval is rendelkezett,[2] amely égszínkék háttéren egy krizantémot ábrázolt (a japán császárok ősi jelképét), rajta egy hétágú vörös csillaggal, amely az új köztársaság szimbóluma volt. Az államkincstár 180 000 ezer arany rjó érmével rendelkezett, amit még Enomoto hozott magával Oszakából, a sógunpárti erők veresége után.[3]
1868–1869 tele a védelem kiépítésével telt el, amelynek központjául a Gorjókaku erődöt szánták. A rendelkezésre álló erőket közös francia–japán vezetés alá szervezeték, és négy dandárra osztották, amelyeket egy-egy francia tiszt irányított. Ezeket még további két-két részre (tehát összesen nyolc fél-dandárra) osztották, amelyek felett japán tisztek parancsnokoltak. Otori Keiszuke töltötte be a főparancsnoki pozíciót, helyettese pedig Jules Brunet francia katonai tanácsadó volt.[4]
Felbomlása
A császári hadsereg hamarosan stabilizálta a császár uralmát a japán szárazföldön, így már csak Ezo maradt az egyetlen hely, amely ellenállt Meidzsi császárnak. 1869 áprilisában 7000 katona érkezett meg Hokkaidó déli részére. Az inváziós sereg gyorsan ért el sikereket: a hakadotei csatában vereséget mértek a köztársasági erőkre, és körbevették a Gorjókaku erődöt. Enomoto május 17-én megadta magát Kuroda Kijotaka altábornagynak és átadta az erődöt a császári csapatoknak. Kurodát nagyon lenyűgözte Enomoto odaadása a harcokban, és mindent megtett, hogy megmentse őt a kivégzéstől, így végül csak börtönbe zárták. Kuroda közbenjárására 1872-ben Enomoto kegyelemben részesült. A köztársaság végül 1869. június 27-én szűnt meg, és a terület a Japán Birodalom részévé vált. Ugyanezen év augusztus 15-én a sziget megkapta a ma is használt nevét.
Források
Jegyzetek
- ↑ Hillsborough, Shinsengumi, page 4
- ↑ http://www.shogakukan.co.jp/serekishi. . (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Onodera Eikō: Boshin Nanboku Sensō to Tōhoku Seiken, Sendai: Kita no Sha, 2004, 97. old.
- ↑ Polak, pp. 85–9.
Irodalom
- Ballard C.B.: The Influence of the Sea on the Political History of Japan, London: John Murray, 1921.
- John R. Young Black: Japan: Yokohama and Yedo, Vol. II., London: Trubner & Co., 1881.
- Onodera Eikō: Boshin Nanboku Senso to Tohoku Seiken, Sendai: Kita no Sha, 2004.
- Hillsborough, Romulus (2005). Shinsengumi: The Shogun's Last Samurai Corps, Tuttle Publishing. ISBN 0804836272.
- Tessa Morris Suzuki: Re-Inventing Japan: Time Space Nation, New York: M.E. Sharpe, 1998.
- Ken Yamaguchi: Kinsé shiriaku: A history of Japan, from the first visit of Commodore Perry in 1853 to the capture of Hakodate by the Mikado's forces in 1869. Fordította Sir Ernest Satow. Wilmington, Del., Scholarly Resources 1973
- Polak, Christian. (2001). Soie et lumières: L'âge d'or des échanges franco-japonais (des origines aux années 1950). Tokyo: Chambre de Commerce et d'Industrie Française du Japon, Hachette Fujin Gahōsha (アシェット婦人画報社).
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Republic of Ezo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
