A mai világban a Erky-Nagy Tibor olyan kérdés, amely egyre fontosabbá vált társadalmi, politikai és gazdasági szférában. Hatása olyan jelentős volt, hogy vitákat, egymásnak ellentmondó véleményeket és mozgósításokat váltott ki a világ különböző részein. Ez egy olyan kérdés, amely aggodalmat keltett a lakosság körében, mivel következményei messzemenőek, és a mindennapi élet minden területére hatással lehetnek. Ebben a cikkben elmélyülünk a Erky-Nagy Tibor-ben, hogy megértsük annak fontosságát, kihívásait, valamint a probléma hatékony kezelésére javasolt lehetséges megoldásokat.
Erky-Nagy Tibor | |
![]() | |
Született | 1956. június 21. (68 éves) Baja |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | tipográfus, helytörténész |
Iskolái | Moholy-Nagy Művészeti Egyetem |
Kitüntetései | Magyar Ezüst Érdemkereszt (2025) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Erky-Nagy Tibor témájú médiaállományokat. | |
Erky-Nagy Tibor (Baja, 1956. június 21.) tipográfus, helytörténész.
Szüleivel – akik vasutasként dolgoztak – egyéves korától Dombóváron él. Dombóváron járt általános és középiskolába, az érettségi vizsgát 1974-ben tette le a Gőgös Ignác Gimnáziumban. Ezután Budapestre ment és a Szentkirályi utcai Pátria Nyomdában sajátította el a kéziszedő szakmát. Már munka mellett végezte el a budapesti Gutenberg Művelődési Otthon négyéves tipográfusképző tanfolyamát, s elnyerte a Tipográfia Mestere oklevelet. Később az Iparművészeti Főiskolán gyarapította tovább tudását.1993-ban az Iparművészeti Főiskola tipográfus szakán végzett.
Eleinte a dombóvári Pátria Nyomdában dolgozott mint szedő, majd korrektor, végül pedig a formakészítés művezetője volt. 1995 óta önálló vállalkozó. Számtalan helytörténeti kiadvány tipográfusa; szerkesztette és tervezte a Száz év Dombóváron c. könyvet, mely munkáját a Gutenberg-díj versenyen elismerő oklevéllel, valamint a Gutenberg-sajtó kicsinyített másával honorálta a nemzetközi zsűri.
Helyi és környékbeli arculattervek, könyvek, turisztikai kiadványok tervezésén dolgozik. Nevéhez fűződik többek között a kortárs magyar építészekről szóló Vallomások – Architectura könyvsorozat tervezése. 2003-ban közreműködött a budapesti Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjának kialakítási munkálataiban. Társszerzője az Üdvözlet Szegzárdról című könyvnek, az Üdvözlet Tolna vármegyéből I. és II. kötetének, a Szekszárd Anno, a Szekszárd ma, valamint a Dombóváriak a Nagy Háborúban című könyveknek.
Saját írású-tervezésű kötete volt a 100 év Dombóváron, a Dombóvár tegnap és tegnapelőtt, a Dombó Retró, illetve a Szindbád Baján járt. Ő alakította ki a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény nyomdatörténeti termét. Dombóvár több intézményének arculatát tervezte, beleértve a polgármesteri hivatalt is. Ő alkotta meg például Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényének tervét.
Érdeklődési körébe tartozik a hadtörténet és a vasúttörténet, továbbá szívesen tölti az idejét makettezéssel.
1980-ban kötött házasságot Selyem Ágnessel, aki bábkészítőként dolgozott a Fővárosi Bábszínházban, Leányuk, Veronika, férjével együtt Svédországban, fiuk, Dániel, feleségével együtt pedig Budapesten él.