A mai világban a Endoterm reakció olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg a bolygó minden sarkában. Akár történelmi jelentősége, akár a kortárs társadalomban betöltött jelentősége, akár a jövőre gyakorolt hatása miatt, a Endoterm reakció olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során a Endoterm reakció vita, kiterjedt tanulmányozás és részletes elemzés tárgya volt, aminek eredményeként sokféle vélemény és nézőpont született. Ebben a cikkben a Endoterm reakció különböző aspektusait tárjuk fel, eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy olyan témára, amely továbbra is érdeklődést és kíváncsiságot kelt szerte a világon.
A termokémiában endoterm reakciónak nevezzük a hőfelvétellel járó kémiai reakciókat. Az endoterm reakciók az endergonikus reakcióknak egy speciális típusa, azaz itt a reakció a végbemeneteléhez szükséges energiát hőenergia formájában veszi fel a rendszer a környezetétől.
A szó a görög endon (ἔνδον = benn, belül) és thermosz (θερμός = meleg) összetételéből származik.[1]
Az endoterm reakciók során hőfelvétel történik, és ezáltal a környezet lehűl. Tehát a hőenergia a környezetből a rendszer felé áramlik.
Az elnyelt hő átalakul a rendszer belső energiájává, tehát a rendszer egy magasabb, instabilabb energiaállapotba kerül. A bekövetkezett entalpiaváltozás: ΔH>0.
Az elnyelt hőmennyiséget feltüntethetjük, negatív előjellel a reakciótermékek között: : Q<0 .
Endoterm reakciók a hőbontási reakciók (mészégetés, az alkánok krakkolása).
A reakció során képződő hőt pozitív előjellel kell jelölni, mivel a rendszer energiája növekszik.
Az ezzel ellentétes folyamat az exoterm reakció.