Gondolatjel és nagykötőjel

A nagykötőjel és a gondolatjel (jelük: –, a magyarban szokásos hosszal a szaknyelvben félkvirtmínusz) a kötőjelnél nagyjából kétszer hosszabb, vízszintes vonal. A magyar helyesírásban mindkét kifejezés egyazon írásjelre utal; használattól függően hivatkozunk rá egyik vagy másik néven. A gondolatjelet formailag általában az különbözteti meg a nagykötőjeltől, hogy szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi. Egyesek hosszúkötőjelnek is nevezik.

Használata a helyesírás szerint

Gondolatjel néven

Gondolatjelről önálló mondatok (olykor mondatrészek) összekapcsolásakor beszélünk:

A gondolatjelet mindig szóköz előzi meg (kivéve a párbeszédek sorainak elején), utána (esetleg vesszőt, pontosvesszőt vagy kettőspontot követően) újabb szóköz következik.

Nagykötőjel néven

Nagykötőjelről szavak, szókapcsolatok (többnyire lazább, alkalmi) összefűzésekor beszélünk (l. AkH.12 264.):

A nagykötőjel előtt és után nem állhat szóköz. Kivétel ez alól csak az olyan, bonyolultabb esetekben fordul elő, amikor többtagú szókapcsolatokat köt össze egymással (például i. e. 753 – i. sz. 456, MINSZK–22 – RAZDAN–3-szerű inkompatibilitás).

Jelentésmegkülönböztető szerepe

A kiskötőjel és a nagykötőjel különbsége bizonyos esetekben értelmi különbséget is hordoz:

Érdekesség, hogy ha egy nagykötőjellel kapcsolt szerkezet együttesen egy nagyobb szerkezet egyik elemét alkotja, amelynek másik tagjához szintén nagykötőjellel kapcsoljuk, akkor az eredeti szerkezet nagykötőjeléből kiskötőjel válik az OH. alábbi példája szerint: osztrák–magyar (nagykötőjellel), viszont orosz–osztrák-magyar határ (az eredeti nagykötőjel kiskötőjelre vált az újabb miatt, l. OH. 1144. o.).

Formája, számítógépes megjelenítése

A kódtáblában több vízszintes vonalat is találunk, gondolatjelként latin betűs írásokban a következőket használják:

A modern magyar szedésben bármelyik célra csakis a rövidebbet, vagyis a félkvirtmínuszt használjuk; ez azonban még mindig hosszabb és vékonyabb a kötőjelnél. Korábban viszont nem így volt: a helyesírási szabályzat 1987-es, 11. kiadásában, vagy a helyesírási kéziszótár 1991-es kiadásában m szélességű jeleket használtak, csak a 21. századi kiadványokban terjedt el az n szélességű.

HTML-kódja – vagy –. A Windowsban az Alt+0150, Linux alatt, magyar billentyűzetkiosztással az AltGr+Z kombinációval lehet előhívni; a Wordben pedig a bal Ctrl gombbal és a számbillentyűzeten lévő mínuszjellel is elérhető. Unicode-kódja U+2013.

Ha a nagykötőjel semmiképpen sem érhető el, két kötőjellel (--) szokták helyettesíteni.

Jegyzetek

  1. Virágvölgyi Péter (1999) A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest, Osiris Kiadó. 30. o.
  2. Fejes László: Kiskötőjel, nagykötőjel, gondolatjel Nyelv és Tudomány (nyest.hu), 2014. február 20.
  3. rumci hozzászólása az Index fórumán
  4. Megoldás a nyomdai aposztróf bevitelére | HUP. hup.hu. (Hozzáférés: 2023. február 2.)

Kapcsolódó szócikkek

További információk