Ellenség (fogalom)

Ebben a cikkben a Ellenség (fogalom)-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezzük a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását és a történelemben betöltött jelentőségét. Kritikus és tárgyilagos pillantással foglalkozunk a Ellenség (fogalom)-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokkal, elmélyülve annak eredetében, evolúciójában és időbeli fejlődésében. Egy alapos elemzésen keresztül megfejtjük a Ellenség (fogalom) körül forgó különféle fogalmakat és elméleteket, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk annak fontosságáról a jelenkori kontextusban. Ezen túlmenően megvizsgáljuk a Ellenség (fogalom) különböző területekre gyakorolt ​​​​következményeit és hatásait, ezáltal lehetővé téve a mai jelentőségének széles körű és részletes áttekintését.

Az ellenség olyan személy vagy személyek csoportja, akik ártó szembenállást tanúsítanak egy adott személlyel/csoporttal szemben,[1] illetve szembemennek az elveikkel.[1] Az ellenség fogalma "alap fogalomnak számít mind a személyek, mind a közösségek számára".[2] Az "ellenség" fogalma azt szolgálja, hogy egy bizonyos személyt/csoportot fenyegetésnek valljon, ezáltal heves reakciót váltson ki.[3] Az "ellenség" erős szónak számít, és a hozzá kapcsolódó érzelmek a következők: harag, gyűlölet, frusztráció, irigység, féltékenység, félelem, bizalmatlanság és lehetséges tisztelet is.[3] A politika keretein belül az ellenséghez kapcsolódó fogalmak az utálat, az erőszak, a csata és a háború. Az ellenség ellentéte a barát vagy a szövetséges.

Azt a személyt vagy csoportot, aki(k) veszélyesnek számítanak a közösség számára, közellenségnek nevezzük.[4]

A teológia tipikusan egy gonosz istent vagy ördögöt illet az "ellenség" szóval.[5]

Etimológia

A magyar ellenség szó az ellen és a -ség rag összevonása.[1] A szó angol megfelelője, az enemy a kilencedik századi latin inimi, illetve a latin inimicus szóból származik.[6]

Az irodalomban

Az irodalomban a történetek úgy fejlődnek ki, hogy megismerjük a főszereplőt, akinek túl kell jutnia az antagonista által készített akadályokon. Az ellenfél a főszereplő személyes ellensége. Egyes történetek, főleg szuperhős történetek során a főszereplő hősnek egy adott ősellenség ellen kell harcolnia, akinek ugyanakkora ereje van, mint a hősnek, esetleg még nagyobb. Ezáltal feszültség keletkezik, hogy a hős le tudja-e győzni ezt az ellenséget. Az ellenséget leginkább gonosz karakterként ábrázolják.[7]

Megbocsátás

A vallások szerint meg kell bocsátani az ellenségnek. A Zsidó Enciklopédia szerint az "ellenség gyűlölete a primitív emberek jellemzője",[8] míg "az akarat, hogy megbocsáss az ellenségeidnek, a fejlett erkölcsi fejlődés jele".[8]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Ellenség. Wikiszótár
  2. ↑ Mortimer Ostow, Spirit, Mind, & Brain: A Psychoanalytic Examination of Spirituality and Religion (2007), p. 73.
  3. ↑ a b Martha L. Cottam, Beth Dietz-Uhler, Elena Mastors, Introduction to Political Psychology (2009), p. 54.
  4. ↑ Journals of the House of Lords, Volume 5. H.M. Stationery Office (1642. április 10.) 
  5. ↑ Edward Burnett Tylor, Primitive culture (1873), p. 323-4.
  6. ↑ Robert Greene. The 33 Strategies Of War. Profile Books, 9. o. (2010. szeptember 3.). ISBN 978-1-84765-142-6. Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 29. „...the word “enemy”—from the Latin inimicus, “not a friend”...” 
  7. ↑ Patrick Colm Hogan, What Literature Teaches Us about Emotion (2011), p. 294.
  8. ↑ a b Kaufmann Kohler, David Philipson, Treatment of an Enemy, The Jewish Encyclopedia (1906).