Egyszerűsíthetetlen összetettség
A mai világban a Egyszerűsíthetetlen összetettség olyan téma, amely különböző területeken vált aktuálissá. Az oktatástól a technológiáig, a politikán és az egészségügyön keresztül a Egyszerűsíthetetlen összetettség felkeltette a különböző szereplők figyelmét, és széles körű vitát váltott ki a társadalomban. Az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá válik, hogy a Egyszerűsíthetetlen összetettség olyan probléma, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel hatása egyre inkább érezhető az emberek mindennapi életében. Ebben a cikkben a Egyszerűsíthetetlen összetettség-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük annak érdekében, hogy megértsük jelentőségét és a jelenlegi valóságunkban rejlő következményeit.
Az egyszerűsíthetetlen összetettség vagy egyszerűsíthetetlen bonyolultság (angolul: Irreducible complexity) az intelligens tervezést elfogadóknak azon érve, miszerint egyes biológiai rendszerek túlságosan összetettek ahhoz, hogy evolúciós folyamatok során, egyszerűbb, „kevésbé teljes”, de működőképes elődök fokozatos átalakulásával jöhessenek létre.
Eredete
A kifejezés Michael Behe amerikai biokémikus nevéhez fűződik, bár a jelenséget Hermann J. Muller, amerikai genetikus már 1918-ban levezette az evolúcióból.[1] Az egyszerűsíthetetlen összetettség a specifikált összetettség mellett az a fő érv, amit az intelligenstervezés-mozgalom nézetének bizonyításaként értelmez.[2]
Michael Behe szerint egyszerűsíthetetlenül összetettek az olyan rendszerek, „amelyek számos jól illeszkedő, egymással kölcsönhatásban álló részből állnak, melyek hozzájárulnak az alapvető funkcióhoz, s ahol ezen részek bármelyikének eltávolítása a rendszer működésének megszűnéséhez vezet”.[3] Az érv szerint ezen struktúrák létezése mutatja, hogy a modern biológiai struktúrák nem alakulhattak ki természetes folyamatok által.
Egyszerű példával illusztrálva mindez azt jelenti, hogy Behe szerint pl. az emberi szem egy komplex struktúra, melynek minden egyes alkotója nélkülözhetetlen a látáshoz, ezért nem elképzelhető, hogy mindez egy egyszerűbb, kevesebb alkotórészből álló szemből, fokozatosan, evolúciós lépesek sorozata révén jött volna létre.
Kritika
Az uralkodó tudományos nézet szerint az "egyszerűsíthetetlen összetettség" kézenfekvőnek tűnő érvelésrendszerében a következő hibák vannak:
1. A modern evolúcióbiológia már régen feladta azt a nézetet, hogy az evolúció kizárólag számtalan kis változás felhalmozódásának eredménye lenne. Vannak ritka, nagy, a szervezet egészének alapstruktúráját átrendező változások, melyek hátterében a genom egyetlen jelentős változása áll. Ilyen pl. a genom megsokszorozódása, vagyis a poliploidia megjelenése, vagy pl. a szelvényezett testfelépítés kialakulása a szelvényezetlenből stb. A modern evolúcióbiológia tehát nem tekinti az evolúció kizárólagos megvalósulási módjának azt, amit Behe cáfolni akar.
2. Ha Behe professzor (vagy mi magunk, vagy akár az egész tudományos közösség) nem tud elképzelni egy kevésbé komplex, de mégis működőképes rendszert, az nem bizonyíték arra, hogy ilyen nem létezhet vagy nem létezhetett. Mindez csak az "argumentum ad ignorantiam", vagyis a "nemtudás, mint érv" néven ismert logikai hiba egy tipikus megnyilvánulása.
3. Behe professzor "megfeledkezik" az egyes szervek funkció-váltásairól. Pedig a makroevolúciós folyamatok jól ismert jellemzője, hogy az egyes szervek funkciót válthatnak, pl. kezünk és lábunk módosult uszonyok, fülünk hallójáratai módosult kopoltyúnyílások stb. Tegyük fel, hogy mai hallószerveink nem "egyszerűsíthetők" semmilyen egyszerűbb, de mégis működőképes hallószervvé - bár ez sem igaz. Csakhogy nem kell feltételeznünk azt, hogy hallójárataink múltbeli funkciója is a hallás volt. Más, számunkra esetleg ismeretlen funkcióban az egyszerűbb struktúra is működőképes lehetett.
4. A szemet – és szinte minden más összetett struktúrát – létrehozó evolúciós lépések minden ellenkező állítás ellenére dokumentáltak. Nemcsak fosszilis anyagban, hanem a mai élővilágban is megtalálható minden egyes állomásuk. Az egyetlen fényérzékeny sejttől a fényérzékeny felületen, a felület betüremkedésén, lezáródásán, a lencse kialakulásán keresztül a fejlett kameraszemig bezáróan bizonyított a fejlődés menete.
Az uralkodó tudományos nézet szerint Behe és követői által felhozott példák az adott biológiai rendszerek működésének félreértésén alapulnak, az érvelés rendkívül alacsony színvonala az elvet érdemi vitára alkalmatlanná teszi, ezért az áltudomány.[4]
A 2005-ös Kitzmiller kontra doveri iskolaszék perben – mely során az elmélet kidolgozója, Michael Behe az intelligens tervezés szakértőjeként tett tanúvallomást – az Egyesült Államok szövetségi bírósága ítéletében a következőket nyilatkozta:
Behe professzor egyszerűsíthetetlen összetettséggel kapcsolatos állításait lektorált kutatási publikációk cáfolják, s a tudományos közösség nagymértékben elutasítja azokat.
A lektorált publikációkban megjelenő, az egyszerűsíthetetlen összetettségre felhozott példák cáfolatainak ellenére az intelligens tervezés mozgalmának hívei és más kreacionisták körében ma is elfogadottnak számít.
A kreacionizmus ezen alappillérével Richard Dawkins részletesen foglalkozik az Isteni téveszme és a Legnagyobb mutatvány című munkáiban, de gyakorlatilag minden művében hozzászól a kérdéskörhöz.
Források
- ↑ Genetic variability, twin hybrids and constant hybrids, in a case of balanced lethal factors, 463. o.
- ↑ Forrest, Barbara (2007. May). „Understanding the Intelligent Design Creationist Movement: Its True Nature and Goals. A Position Paper from the Center for Inquiry, Office of Public Policy”, Kiadó: Center for Inquiry, Inc.. . (Hozzáférés: 2007. augusztus 22.).
- ↑ Darwin's Black Box: The Biochemical Challenge to Evolution, Michael Behe, 1996, quoted in Irreducible Complexity and Michael Behe (Hozzáférés ideje: 8 January 2006)
- ↑ "for most members of the mainstream scientific community, ID is not a scientific theory, but a creationist pseudoscience." Trojan Horse or Legitimate Science: Deconstructing the Debate over Intelligent Design Archiválva 2010. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben David Mu. Harvard Science Review, Volume 19, Issue 1, Fall 2005. Why Intelligent Design Isn't Intelligent Review of: Unintelligent Design, by Mark Perakh Mark D. Decker. College of Biological Sciences, General Biology Program, University of Minnesota Frequently Asked Questions About the Texas Science Textbook Adoption Controversy Archiválva 2010. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben "The Discovery Institute and ID proponents have a number of goals that they hope to achieve using disingenuous and mendacious methods of marketing, publicity, and political persuasion. They do not practice real science because that takes too long, but mainly because this method requires that one have actual evidence and logical reasons for one's conclusions, and the ID proponents just don't have those. If they had such resources, they would use them, and not the disreputable methods they actually use."
További információk
- Nem értik 4. - Egyszerűsíthetetlen összetettség, Critical Biomass, 2009. július 21.