Mirrhafű

Mirrhafű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Chenopodioideae
Nemzetség: Dysphania
Faj: D. ambrosioides
Tudományos név
Dysphania ambrosioides
(L.) Mosyakin & Clemants
Szinonimák

Chenopodium ambrosioides

Hivatkozások
WikifajokWikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mirrhafű témájú rendszertani információt.

CommonsCommons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mirrhafű témájú médiaállományokat és Mirrhafű témájú kategóriát.

A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.

Elterjedése, élőhelye

Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos. Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.

Megjelenése, jellemzői

A növény képe

Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.

Hatóanyagai

Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz.

Felhasználása

Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik. Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták. Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.

Források

Jegyzetek

  1. Kertek és konyhák Terebess Gábortól
  2. Termesztett gyógynövényeink
  3. Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Libatop a mimi.hu-n