Ebben a cikkben a Dosztál Béla-et és az azt körülvevő összes szempontot vizsgáljuk meg. A keletkezésétől napjainkig, a különböző területekre gyakorolt hatásain keresztül szeretnénk teljes és részletes képet adni erről a témáról. Feltárjuk a társadalomra, a kultúrára, a politikára és a gazdaságra gyakorolt hatását, valamint jelentőségét a nemzetközi színtéren. Ezenkívül megvitatjuk, hogy a Dosztál Béla hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolja továbbra is mai életünket. Ez a cikk átfogó és gazdagító perspektívát kíván nyújtani a Dosztál Béla-ről, azzal a céllal, hogy mélyen átgondolja annak fontosságát a mai világban.
| Dosztál Béla | |
| Született | 1923. április 11. ? Komárom |
| Elhunyt | 2013. március 5. (89 évesen) Székesfehérvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | közgazdász |
| Kitüntetései | Fejér megye díszpolgára (2007) |
Dosztál Béla (Komárom, 1923. április 11. ? – Székesfehérvár, 2013. március 5.) magyar közgazdász, forradalmár, az 1956-os forradalom egyik székesfehérvári vezető személyisége.
1923. április 11-én született a Duna északi partjára eső Komáromban. Fiatalságát Csehszlovákiában töltötte és ott végzett Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1948 szeptemberében a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében költözött Magyarországra. Politikai beállítottsága miatt, azonban az 1950-es évek elején előbb Kistarcsára, majd a recski kényszermunkatáborba internálták. Kiszabadulása után a MÉH-nél, a Moziüzemi Vállalatnál, majd a Székesfehérvári Vendéglátóipari Vállalatnál dolgozott.
A Székesfehérvári Megyei Bíróság 1955-ben koholt vádak alapján társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett címen másfél évi börtönbüntetésre ítélte. A büntetésből 1956 márciusában került szabadlábra. Ezt követően a Székesfehérvári Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozott.[1]
1956. október 27-én a Székesfehérváron is kibontakozó 1956-os forradalmi eseményekhez lelkesen csatlakozott. Megválasztották a nemzeti bizottságot előkészítő bizottság tagjává, majd a megalakuló székesfehérvári Nemzeti Bizottság titkárává választották. E tisztségében egyeztette az intéző bizottság határozatait a különböző forradalmi szervezetekkel és részt vett a kormányhoz intézett követelések megszövegezésében. Október 30-án a székesfehérvári Nemzeti Bizottság küldötteként a dunántúli intéző bizottságok, Győrben tartott ülésén vett részt.[2]
A forradalom bukása után 1957. január 11-én letartóztatták. Április 5-től közbiztonsági őrizetbe helyezték majd a tököli internáló táborba szállították. A Pest megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. július 10-én 12 évi börtönbüntetésre ítélte, melyet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. január 23-án tizenöt évre súlyosbított. A büntetéséből 1964. november 11-én kegyelemmel szabadult.
Ezt követően Székesfehérváron a Vízügyi Igazgatóságon, majd a Szövetkezeti Műszaki Vállalatnál dolgozott. 1985-ben helyezték nyugdíjba. A rendszerváltást követően a sokévi meghurcoltatás után, több magas elismerésben is részesült. Székesfehérvár és Fejér megye is Díszpolgárává választotta. 90. éves korában érte utol a halál 2013. március 5-én hunyt el.[1]