Discoverer–1
A mai világban a Discoverer–1 olyan téma, amely különböző területeken vált aktuálissá. Hatása érezhető volt a társadalomban, a gazdaságban, a politikában és a kultúrában. Ahogy a Discoverer–1 egyre fontosabbá vált, mélyreható viták, kutatások és elemzések folytak a következményeiről. Különböző nézőpontokból és tudományágakból keresik a válaszokat, a megoldásokat és a javaslatokat a probléma hatékony kezelésére. Ebben a cikkben a Discoverer–1 különböző aspektusait tárjuk fel, megvizsgáljuk a kortárs világra gyakorolt hatását, és megnyitjuk az ajtót a jelenben és a jövőnkban betöltött szerepéről szóló elmélkedések és viták előtt.
| Discoverer–1 | |
 | |
| Az Agena-A végfokozattal egybeépített műhold | |
| Űrügynökség | az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
| Típus | felderítő műhold |
| Indítás dátuma | 1959. február 28. |
| Indítás helye |
|
| Hordozórakéta |
|
| Tömeg | 618 |
| COSPAR azonosító | 1959-002A |
| SCN | 00013 |
A Discoverer–1 (1959 BET) az amerikai CORONA program első felderítő műholdja volt, amelyet 1959. február 28-án indítottak. A KH–1 típusú műhold prototípusa volt, nem tartalmazott sem kamerákat, sem filmkazettát. Az indítás sikertelen volt, a műhold valószínűleg nem állt pályára.
Küldetés
A Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona indítások Discoverer kódnevet kapták.. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták.
A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 felderítő repülőgépeket.
Jellemzői
1959. február 28-án a Discoverer–0 kudarca után a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával állították pályára az első sikeres kísérleti egységet. Orbitális magasságban a hordozóeszköz utolsó fokozatát pneumatikus nitrogénsugarak (hideg-gázrakéták) segítségével fordították meg, illetve állították a tervezett pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. A műhold pályája 95,9 perces, 89,7 fok hajlásszögű (poláris pálya), elliptikus pálya perigeuma 183 kilométer, az apogeuma 1122 kilométer volt. Hasznos tömege 618 kilogramm, de a hasznos súly csak 18 kilogramm volt. A teszt kiterjedt a rakétaegységre, a navigációra, irányításra – kapcsolattartásra. Az ellenőrzés során mintegy 100 szempontot vizsgáltak. A mérési adatokat két, különböző frekvencián működő rádióadó továbbította a földi vevőállomásokra. 1959. március 17-én a Föld légkörében elégett.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Discoverer–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 21.)
|
Elődje: |
Discoverer műholdak |
Utódja: |
