Mai cikkünkben a Dis-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Dis olyan téma, amely vita és vita tárgyát képezi különböző területeken, legyen az akadémiai, politikai vagy általában a társadalom. Ebben a cikkben a Dis különböző vonatkozásaiba fogunk beleásni, az eredetétől a mai relevanciáig. Különféle nézőpontokat és véleményeket fogunk feltárni azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk a Dis-ről és annak a társadalomra gyakorolt hatásáról. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk nagy érdeklődésre tarthat számot mindazok számára, akik szeretnének elmélyülni a Dis összetettségében, és jobban megérteni annak fontosságát a mai világban.
A DIS (DIŠ, angol átírással DISH vagy GIŠ) sumer szó, alapjelentése: „erdő” (sok fa), „fa”. Jelentésátvitellel „jogar” és „hímtag”. Írásban az ékírás egyik alapjele, függőleges ék: 𒁹 vagy 𒐕. Az unicode jelkészlet U+12079 (DISH) és U+12415 (GESH) kódjával írható. A különböző ékírásos szótárak és lexikonok a jelek csoportosításának megfelelően különböző számok alatt közlik:
Az ékírást használó népek különböző hangértékkel használták:
Az akkád, asszír és hettita írásokban egyszerű szótagjel a megfelelő hangértékkel vagy determinatívum. A sumerben viszont szójel is.
Determinatívumként (értelmező jel) férfi személynevek előtt áll másodlagos jelentése miatt. Átírása ilyenkor felső indexbe tett m vagy l. Például az mNIR.GÁL hettita feliratban a dis utal arra, hogy nem Nergal istenről van szó, hanem II. Muvatallisz hettita királyról. A hettita írásban a „fa” jelentésű GIŠ elkülönült a DIŠ-től, saját jele: 𒄑.
Szintén a DIŠ-t jelölte a 𒑖 jel is (unicode U+12456). Ez az óasszírban és az újasszírban a négyes számot is jelentette. 𒑖 (óasszír), 𒑖 (újasszír), ellentétben a többi ékírásos nyelvvel, ahol a négyes számot a 𒐉 jelentette.
A DIŠ-t írhatták még három függőleges ékkel 𒑉, amely egyben a kilences számot is jelölte (3×3).