Mai cikkünkben a DEMISZ lenyűgöző világába fogunk beleásni, feltárva eredetét, a mai társadalomra gyakorolt hatását és a jövőre vonatkozó lehetséges következményeit. A DEMISZ ősidők óta lekötötte minden korosztály és kultúrájú ember figyelmét, és állandó vita és elmélkedés témája lett. A történelem során a DEMISZ fejlődött és alkalmazkodott a társadalmi, politikai és technológiai változásokhoz, kitörölhetetlen nyomot hagyva az emberiségben. Ebben a cikkben többet fogunk megtudni a DEMISZ-ről és annak számos aspektusáról, valamint szakértők és tudósok szempontjairól, amelyek segítenek megérteni jelentőségét a mai világban. Készüljön fel, hogy elmerüljön a DEMISZ-ről szóló tudás és felfedezés utazásában!
A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (rövidítése:DEMISZ) a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) jogutód szervezete volt.
1989. április 22-én tartották a KISZ XII. kongresszusát. Még ugyanezen a napon a XII. kongresszus résztvevőiből - a KISZ jogutódjaként - megalakult a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ), amely kinyilvánította a függetlenségét a Magyar Szocialista Munkáspárttól.
Az utódszervezet elnevezésére többféle változat is felmerült. Végül a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) mellett szavaztak. A "demokratikus" jelző a változást suggalta, míg a folytonosságot a megújulásban a vezető személye volt hivatott garantálni. Nagy Imre, a KISZ utolsó elnöke lett a DEMISZ elnöke. (Bár sok jelölést kapott Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, valamint Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB titkára is, de egyikük sem vállalta az indulást.) A KISZ vagyonát a DEMISZ örökölte. [1]
Nagy Imre 1989 novemberében távozott a DEMISZ éléről. [2]
Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről szóló 1993. évi IV. törvény rendelkezéseinek megfelelően a DEMISZ egyes tagszervezetei elszámoltak, míg mások pedig vagy nem nyújtottak be elszámolást vagy az nem volt elofgadható. Ez utóbbi szervezetek ingatlanaira elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be a tövény alapján. [3]
Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 66. o. ISBN 963-05-6411-4