Déjà vu

Ebben a cikkben a Déjà vu lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amelyről nagyon keveset tudunk. A Déjà vu évek óta vita és tanulmányozás tárgya, de még mindig sok rejtélyt kell megfejteni. A Déjà vu eredetétől a társadalomra gyakorolt ​​hatásáig kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ebben a cikkben elmélyülünk a Déjà vu legérdekesebb és legismeretlenebb részleteiben, és felfedezzük annak fontosságát és relevanciáját a mindennapi élet különböző területein. Készüljön fel egy mélyrepülésre a Déjà vu univerzumába, ahol megtudhatja az összes releváns adatot és érdekességet, amely meglep.

Ez a szócikk a kifejezésről szól. Hasonló címmel lásd még: Déjà vu (egyértelműsítő lap).

A déjà vu (ejtsd: dézsá vü)Hallgat hallgat (franciául: „már láttam”) vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció.

A kifejezés eredete

Szakkifejezésként Émile Boirac (1851–1917) vezette be ezt a kifejezést az L'Avenir des sciences psychiques (A pszichikai tudományok jövője) c. könyvében.[1] A jelenség egyes változatait, még nem ezt a kifejezést használva, mások is leírták, így például Nathaniel Hawthorne (1863), Sir Walter Scott (1815).[2]

Magyarázatok

A hagyományos elképzelések szerint az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja hipnózissal sikeresen előidézte a jelenséget. Ugyanez a kutatócsoport beszámolt egy vak emberről, aki szintén átélte a déjà vu-t halláson, szagláson és tapintáson keresztül. A vizsgálatoktól azt várják, hogy jobban megértsék a memória működését. Chris Moulin brit kutató és csapata szerint az emlékezet pillanatnyi zavara okozza.

Irodalom

  • Brown AS (2004): The déjà vu experience. New York: Psychology Press. (angolul)
  • Chester M (1978): Particles: An Introduction to Particle Physics. MacMillan, New York. (angolul)
  • Comfort A (1977): Homuncular identity-sense as a déjà vu phenomenon. British Journal of Medical Psychology 50:313-315. (angolul)
  • Dewitt B.S., Graham N (1973): The Many-Worlds Interpretation of Quantum Mechanics. A Fundamental Exposition. Princeton University Press. (angolul)
  • Efron R (1963): Temporal perception, aphasia and déjà vu. Brain 86 (angolul)
  • Funkhouser AT (1983a): A historical review of déjà vu. Parapsychological Journal of South Africa 4(1):11-24. (angolul)
  • Funkhouser AT (1983b): The dream theory of déjà vu. Parapsychological Journal of South Africa 4(2) 107-123. (angolul)
  • Fox JW (1992): The structure, stability, and social antecedents of reported paranormal experiences. Sociological Analysis 53(4):417-431. (angolul)
  • Hawthorne N (1863): Our Old Home. Houghton Mifflin & Co., Boston. (angolul)
  • Jackson J.H. (1888): ‘A particular variety of epilepsy “intellectual aura”, one case with symptoms of organic brain disease’. Brain 11:179-207. (angolul)
  • Jung CG (1966): On synchronicity. Collected Works, Bollingen Series, Princeton University Press, Vol. 8, par. 973. (angolul)
  • LaPlante E (1993): Seized. New York: Harper Collins. (angolul)
  • Lockwood M (March, 1994):’The quantum physics of time travel’. Scientific American. (angolul)
  • McCready WC, Greeley AM (1976): The Ultimate Values of the American Population. Beverly Hills, CA: Sage Publications. (angolul)
  • Neppe V (1983): The Psychology of Déjà Vu. Johannesburg: Witwatersrand University Press. (angolul)
  • Ryback D, Sweitzer L (1988): Dreams That Come True, Ballantine Books, New York. (angolul)
  • Scott, W (1815): Guy Mannering or The Astrologer. J. Ballantyne & co. Edinburgh. (angolul)
  • Von Feuchtersleben E Freiherr (1845): Lehrbuch der ärztlichen Seelenkunde Vienna: C. Gerold Verlag (németül)
  • Weinaud ME, Hermann B, Wyler AR, Carter LP, Oommen KJ, Labiner D, Ahern G, Herring A (1994): Long-term subdural strip electrocorticographic monitoring of ictal déjà vu. Epilepsia 35:1054-1059. (angolul)

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Archive: The psychology of the future ("L'avenir des sciences psychiques") London : Kegan Paul, Trench, Trubner & Co., Ltd. (franciául)
  2. ↑ Funkhouser, Arthur (1996). Three types of deja vu. Online Archiválva 2007. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. Network. 1996, March 15. (angolul)

Források

Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!