Csíkos szikipacsirta
Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Csíkos szikipacsirta témát és annak minden következményét. A Csíkos szikipacsirta ma nagyon fontos téma, mivel jelentős hatással van mindennapi életünk különböző területeire. Ebben a cikkben a Csíkos szikipacsirta-hez kapcsolódó különböző oldalakat és perspektívákat fogjuk megvizsgálni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Meg fogjuk vizsgálni a Csíkos szikipacsirta körül forgó különféle véleményeket és vitákat, valamint azt is, hogy ennek milyen lehetséges jövőbeli következményei lehetnek folyamatosan változó világunkban. Egy kimerítő és szigorú elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt az összetett témát, és feltárjuk annak több dimenzióját, hogy teljes mértékben megértsük.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(8649673388)_(2)_(cropped).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csíkos szikipacsirta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos szikipacsirta témájú médiaállományokat és Csíkos szikipacsirta témájú kategóriát. |
A csíkos szikipacsirta vagy vörhenyes pacsirta (Alaudala rufescens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1820-ben, az Alauda nembe Alauda rufescens néven.[2] Sorolják a Calandrella nembe Calandrella rufescens néven is.[3]
Alfajai
- Alaudala rufescens rufescens (Vieillot, 1820) - nyugatközép-Kanári-szigetek (Tenerife);
- Alaudala rufescens polatzeki (Hartert, 1904) - kelet-Kanári-szigetek (Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote);
- Alaudala rufescens apetzii (A. E. Brehm, 1857) - dél-Portugália, dél- és kelet-Spanyolország;
- Alaudala rufescens minor (Cabanis, 1851) - észak-Afrikától dél-Törökországon keresztül Irak középső részéig;
- Alaudala rufescens nicolli (Hartert, 1909) - észak-Egyiptom (Nílus-delta);
- Alaudala rufescens heinei (Homeyer, 1873) - kelet-Ukrajnában és kelet-Kazahsztánban költ;
- Alaudala rufescens pseudobaetica (Stegmann, 1932) - kelet-Törökország, Örményország, Azerbajdzsán, északnyugat-Irán;
Előfordulása
Spanyolország területén, valamint Észak-Afrikában és Ázsiában honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi cserjések és sós mocsarak. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossz 13 centiméter.[5] Tollazata világosbarna, sötétebb csíkokkal.
Életmódja
Tápláléka rovarokból és magvakból áll.
Szaporodása
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. december 1.)
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
- Birding.hu - a magyar neve
