A mai világban a Csemegi József olyan téma, amely az élet minden területéről felkeltette az emberek figyelmét és érdeklődését. A társadalomra gyakorolt hatásától a politikai és közgazdasági relevanciájáig a Csemegi József sokrétű témának bizonyult, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ahogy haladunk előre a digitális korszakban, a Csemegi József továbbra is releváns és aktuális, olyan kérdéseket és kihívásokat vet fel, amelyek megérdemlik, hogy komolyan és átgondoltan foglalkozzunk velük. Ebben a cikkben a Csemegi József különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mindennapi életünkre gyakorolt hatásáig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy folyamatosan változó témára.
| Csemegi József | |
| Született | 1909 |
| Elhunyt | 1963 (53-54 évesen) |
Csemegi József (Budapest, 1909. október 30. – Budapest, 1963. február 22.) építészmérnök, építésztörténész, művészettörténész, régész, főiskolai tanár.
Apja id. Csemegi József (1882–1956) építész volt.
1932-ben végzett a József Nádor Műegyetemen, majd a Hekler Antal vezette művészettörténeti tanszéken tanult tovább. 1932-1945 között régészeti kutató, a zsámbéki kolostor, valamint az egri várszékesegyház feltárója. 1945-től végezte az ostromban lerombolt Várnegyed helyreállítási munkáját és a budavári műemlékek tudományos és műszaki feldolgozását. 1950-től a Budapesti Tudományegyetemen és az Iparművészeti Főiskolán középkori építészeti előadásokat tartott. 1951-től a Budapesti Műszaki Egyetemen docens lett, 1953-ban az Iparművészeti Főiskolán építészettörténeti tanszékvezető tanár. 1957-től a műszaki tudományok kandidátusa. 1959-től a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat keretében folytatott műemlékvédelmi tevékenységet, majd az 1960-tól haláláig az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási osztályának vezetője. Munkája közben betegedett meg,[1] és rövid kórházi ellátás után elhunyt.
A Művészettörténet című kiadvány szerkesztője. A műemlékvédelem terén több jelentős, elsősorban középkori épület és -maradvány feltárásán és helyreállításán dolgozott, többek között a budavári Magdolna-templom, Domonkos-templom, a margitszigeti ferences romok, a szentendrei plébániatemplom, továbbá számos középkori eredetű lakóház.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek 1936-tól volt tagja.