A mai világban a Bytyç alközség fontos és vita tárgyává vált a társadalomban. Az idő múlásával a Bytyç alközség jelentősége megnőtt, és változást idézett elő abban, ahogyan az emberek ezt a témát észlelik és megközelítik. A társadalom fejlődésével a Bytyç alközség egyre fontosabbá vált a különböző területeken, vitákat, eltérő véleményeket és bizonyos esetekben konkrét lépéseket generálva. A történelem során a Bytyç alközség különféle módon befolyásolta az emberek életét, és hatása ma is figyelemre méltó. Ez a cikk a Bytyç alközség különféle perspektíváit és megközelítéseit vizsgálja meg azzal a céllal, hogy elemezze hatását és hatókörét a mai társadalomban.
Bytyç alközség | |
![]() | |
Bytyçi táj a Fierzai-tóval | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Kukës |
Község | Tropoja |
Népesség | |
Teljes népesség | 1563 fő (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Kukës megye községei és alközségei | |
![]() | |
Bytyç alközség harmadik szintű közigazgatási egység Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 25, közúton 55 kilométerre észak-északnyugatra, a Drin folyó jobb partján, Bajram Curritól délkeleti irányban. Kukës megyén belül Tropoja község része, székhelye Zogaj falu. Az alközség további települései: Berisha, Çorraj-Veliç, Kam, Kepenek, Leniq, Mash, Pac, Prush, Visoça, Vlad és Zherka.[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 1563 fő.[3]
A római korban kisebb erődítés állt Kam közelében.[4] A 19–20. századok fordulóján a mai Bytyç területe nagyjából a bytyçi törzs szállásterületével esett egybe, de legjelentősebb településük, Luzha ma már Llugaj alközség része.[5] Az évszázadok során lakossága a keletre elterülő koszovói piacvidék városaival, főként Gjakovával tartott fenn kapcsolatot. Az 1912-ben függetlenné vált Albánia 1913-ban megrajzolt határai (londoni egyezmény) véget vetettek ennek a szerves kapcsolatnak, és ahogy Tropoja egész vidéke, úgy Bytyç elszigeteltsége is megnövekedett.[6] A 20. század második harmadában már ismert volt a Kam melletti krómérclelőhely, amelynek kitermelését is megkezdték.[7] A második világháború során a kommunisták 1942-ben megszervezték Bytyçben a megszállók ellen harcoló alakulatokat,[8] de 1944-ben a vidék leginkább a Gani Kryeziu vezette, a nácik és a kommunisták ellen egyaránt küzdő irreguláris csapatok egyik felvonulási területe volt. 1944. augusztus 19-én Kryeziu Gjakovából intézett támadást a németek kezén lévő kami és kepeneki krómbányák ellen, és kiszabadította a fogolyként ott dolgoztatott albánokat. Kevéssel később, szeptember 12-én már a Zogaji-hágón keresztül egészen Gjakováig szorította a németeket Bytyç területéről. Szeptember 19–20. körül végül az albán kommunista partizánok elfogták Kryeziut és miután koszovói származású volt, átadták a jugoszlávoknak.[9]