Brucin

Ebben a cikkben elmélyülünk a Brucin lenyűgöző világában, feltárva eredetét, fejlődését és mai relevanciáját. A kezdetektől napjainkig a Brucin alapvető szerepet játszott különböző területeken, és emberek millióinak életét befolyásolta szerte a világon. Ennek mentén bontjuk ki a Brucin-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokat, elemezve annak társadalomra, kultúrára és tudományra gyakorolt ​​hatását. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Brucin körül létező különféle nézőpontokat és véleményeket, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról.

Brucin
IUPAC-név 2,3-dimetoxisztrichnidin-10-on
Más nevek 2,3-dimetoxisztrichnin
10,11-dimetoxisztrichnin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 357-57-3
PubChem 442021
ChemSpider 390579
EINECS-szám 206-614-7
KEGG C09084
ChEBI 3193
RTECS szám EH8925000
InChIKey RRKTZKIUPZVBMF-IBTVXLQLSA-N
UNII 6NG17YCK6H
ChEMBL 501756
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C23H26N2O4
Moláris tömeg 394,46 g/mol
Olvadáspont 178 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A brucin növényi alkaloid, a sztrichnin mellett fordul elő többek között a délkelet-ázsiai farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és ignácbab (Strychnos ignatii) fajokban. A vegyületet Pelletier és Caventon izolálta 1891-ben a farkasmaszlag kérgéből. Szerkezete sokáig tisztázatlan volt.

Fizikai tulajdonságai

Etanolból kikristályosítva színtelen, monoklin prizmákat alkot. Íze rendkívül keserű. Hideg vízben rosszul, forró vízben valamelyest jobban oldódik. Éterben oldhatatlan.

Kémiai sajátságai

Bázikus jellegű vegyület. Tömény kénsavban színtelenül oldódik. Ha ehhez az oldathoz akár csak nyomnyi mennyiségű salétromsavat adunk, az oldat feltűnően vörössé válik. Nitrátok szintén adják a reakciót. Sói jól kristályosodnak.

Élettani hatása

Mivel szerkezetileg a sztrichnintől csak alig különbözik, már 2 mg tiszta brucin orális adagolása jellemző tüneteket vált ki. Halálos adagja körülbelül 1 gramm. Magas vérnyomás és egyes szívbetegségek ellen alkalmazzák.

Források