Bocskor

Ezt a szócikket össze kellene dolgozni az opanak szócikkel. Az összedolgozás után az egyik lapot törölni kell, vagy – ha érdemes – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be.

A bocskor egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elől kerek vagy hegyes orrú, bőrszíjjal (bocskorszíjjal) felköthető könnyű lábbeli.^[1]

Alig több egy felhajtott szélű talpnál, csak az orra fedi a lábujjakat. A talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Belé fűzött bőrszíjjal erősítik a lábhoz.^[2] Bocskort készítettek szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből, illetve az első világháború után használaton kívüli csizmák bőréből is. A bocskor a formáját tekintve lehetett egylábas, azaz akármelyik lábra felhúzható, illetve féllábas (a Felső-Tisza vidékén),vagyis itt a jobb és bal láb szerint külön formájú.

A szó eredete ismeretlen; az első említése az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék másolatában fordul elő.^[1]

A 17. században még a főurak is általánosan viselték. Különösen az erdélyi román parasztság közt illetve a Balkánon általánosan elterjedt. A krassovánok – a románoktól eltérően – saját készítésű bocskorukat nem csavarták fel teljes hosszúságában a lábszárukra, hanem a vége lifegett.

Formája szerint lehetett egylábas illetve kétlábas, attól függően, hogy bármelyik lábon viselhető volt. A bocskor viselete a 19. század közepétől a magyarság körében rohamosan háttérbe szorult. Viselése egyre inkább a szegénység jelképévé vált, illetve meghatározott munkaalkalmakra (mint pl. az aratás) korlátozódott.

A bocskor szó számos közmondásban, szólásban szerepel. Találós kérdésekben és tréfás mondásokban is helyet kap néha. Népdalok szövegében is előfordul, pl. "Megismerni a kanászt ékes járásárul/ Űzött, fűzött bocskorárul." ^[3]

• 
  Bácskai bocskor
• 
  Mohácsi sokác bocskor
• 
  Bánáti szerb bocskor

• Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens – Börcs (Budapest, 1936) 969. old.
• Magyar Néprajzi Lexikon