Bikapók
Manapság a Bikapók egy nagyon fontos probléma, amely világszerte érinti az embereket. A Bikapók eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig a szakértők és a polgárok vita és elmélkedés tárgya volt. Ebben a cikkben a Bikapók különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az idők folyamán bekövetkezett fejlődésétől a mai relevanciáig. Megvizsgáljuk azt is, hogy a Bikapók hogyan befolyásolta a mindennapi élet különböző aspektusait, és megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat a Bikapók-hez kapcsolódó kihívások kezelésére. Reméljük, hogy ezzel a feltárással teljesebb és mélyebb képet adunk a Bikapók-ről és annak a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáról.
.JPG)
A bikapók (Eresus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályábam a pókok (Araneae) rendjébe sorolt bikapókfélék (Eresidae) családjának névadó neme.
Magyar nevét azért kapta, mert a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja.
Származása, elterjedése
Valamennyi faja a palearktikus faunatartományban él. A környezeti hatásokra valamennyi faja érzékeny, ezért előfordulásuk teljes elterjedési területükön foltszerű.
Magyarországon négy faja ismert:
- deres bikapók (Eresus hermani)
- skarlát bikapók (Eresus kollari)
- sárgafejű bikapók (Eresus moravicus)
- mediterrán bikapók (Eresus walckenaeri)
Újabb kutatások[1] alapján valószínűsíthető egy ötödik faj.
Megjelenése, felépítése
Ivari dimorfizmusa szembeötlő; a nőstények a hímeknél jóval nagyobbak.
Életmódja, élőhelye
Ragadozó, amely magánál többször nagyobb ízeltlábúakat (gyászbogarakat, ganajtúrókat, futóbogárféléket) is elejthet.
A nőstények egész évben üreglakóik: néhány centiméter mély aknát ásnak, és azt pókselyemmel bélelik ki. A bejárattól buktató-, és fogófonalakat húznak a rögzítésükre alkalmas tereptárgyakhoz. A fonalakat gondosan álcázzák. A potenciális áldozat kitinszőrei beleakadnak a fogófonalakba, majd a fonál rezdülésére üregéből kirontó pók mérgező harapásával megbénítja.
A hímek az év egy időszakában (jellemzően tavasztól őszig, de az aktív időszak fajspecifikus) kóborló-vadászó életmódra áttérő hímek aknájukban keresik fel a nőstényeket, és ott párzanak. Utána nagyjából a peték kikeléséig együtt maradnak, majd a nőstény megöli a hímet, és a kikelő kis pókok eleinte annak tetemét eszik.
