Bethlen Ferenc (főispán 1601–1653)

Ebben a cikkben a Bethlen Ferenc (főispán 1601–1653) lenyűgöző világát fogjuk felfedezni. A Bethlen Ferenc (főispán 1601–1653) a keletkezésétől a mai fejlődéséig kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban. Akár rajong a Bethlen Ferenc (főispán 1601–1653)-ért, akár most először hall róla, ez a cikk egy utazásra vezet a legfontosabb szempontokon keresztül. Felfedezzük jelentőségét különböző összefüggésekben, és életünkre gyakorolt ​​hatását. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a Bethlen Ferenc (főispán 1601–1653) gazdagságában és sokszínűségében, és azt fogja tapasztalni, hogy soha nem szűnik meg meglepetésként és váratlan módon gazdagítani az életünket.

Nem tévesztendő össze a következővel: Bethlen Ferenc (író).
Bethlen Ferenc
Született1601
nem ismert
Elhunyt1653. június 15. (51-52 évesen)
Barcaföldvár
Állampolgárságaerdélyi
Gyermekei
Szüleigelenczei Mihalcz Katalin
Bethlen Miklós
Foglalkozásaarisztokrata

Bethlen Ferenc (bethleni) (1601–1653. június 15.) I. Rákóczi György és II. Rákóczi György főudvarmestere és tanácsosa.

Élete

Bethlen Miklós tanácsos és gelencei Mihálcz Kata fia. 1637–1648 között a fejedelmi tábla ülnöke,[1] 1639-től Fehér megyének főispánja, egyszersmind a fejedelmi ítélőtábla assessora, 1648-tól tanácsúr. II. Rákóczi György követeként több alkalommal járt Lengyelországban és egyszer III. Ferdinándnál is. A törvény-tudományban járatos volt és az unitárius vallást követte. II. Rákóczi György főudvarmestereként 1653. június 15-én halt meg a földvári táborban, a moldvai Vasile Lupu fejedelem elleni háború idején.[2]

Felesége Kemény Kata, Kemény János erdélyi fejedelem húga volt, gyermekeik Farkas, Gergely, Elek, Krisztina és Éva.[3]

Munkái

Sűrű levelezést folytatott a lengyelországi unitáriusokkal, három levele Ruarius Mártonhoz intézve, (úgymint Piazezenno, 1645. november 15., Varsó. 1648 augusztus 7. és Bethlen, 1649. április 7. kelettel) megjelentek a Ruarii (Mart.) Epist. Cent. II. Amstelodami, 1681.

A Approbatae Constitutiones, melyet az 1653. január 15. gyulafehérvári országgyűlés elé terjesztettek, többnyire az ő műve.

Jegyzetek

  1. ↑ Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 359. o. ISBN 963-05-2327-2  
  2. ↑ Bethlen Ferenc temetési meghívója: Beszterce város levéltára, Missiles. (Arhivele Naționale ale României. Direcția Județeana Cluj). 1653/62.
  3. ↑ Kemény János: Önéletírása. In Kemény János és Bethlen Miklós művei. Budapest: Szépirodalmi. 1980. = Magyar remekírók, ISBN 963-15-1495-1  

Források

További információ

  • Lukinich Imre: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601-1653. Budapest: Athenaeum. 1908.   (Különnyomat a Századok-ból.)